A latin zenei világ bűvöletében

- Ez volt talán a legnagyobb dicséret, amit kaphattunk, hiszen a példaképeink hallgatták mosolyogva az előadásunkat - meséli Búzás Csaba, az immár másfél évtizedes múlttal bíró zenekar vezetője. - Helyi csapatként óriási megtiszteltetés volt számunkra, hogy a Buena Vista Social Club előtt koncertezhettünk a 2012-ben a VeszprémFesten. Ezen felül azonban örömet szerettünk volna okozni az általunk nagyon tisztelt és szeretet kubai zenekar tagjainak is.

Épp ezért megtanulták az ország nem hivatalos himnuszának is beillő Dos Gardenias című dalt. Heteken át tartó egyeztetések után végül a Veszprém Arénában tartott emlékezetes fellépés előtt sikerült egy tízperces üresjáratot találni a kubai muzsikusok programjában, így a vacsorájuk után, a koncerteket megelőzően a színfalak mögött eljátszották nekik a nótát. Kicsit ugyan tartottak attól, teszi hozzá Csaba, hogy tolakodásnak veszik a rendhagyó szerenádot, de kifejezetten örültek annak, hogy zenélt nekik a Gyöngyhalász kissé megilletődött legénysége.

Koncertezik a zenekar. Rauscher Géza, Nyakas Krisztián, Búzás-Jáger Anikó és Búzás Csaba a Pannon Egyetemen

Szinte az egész zenekar ott volt egyébként a mini-koncerten, Eliades Ochoa, Omara Portuondo és Barbarito Torres is mosolyogva hallgatta a dalt. Barátként fogadták őket, s elismeréssel szóltak a veszprémi csapatról. Ez azért is nagy szó nekünk, jegyzi meg Csaba, mert az ő hatásukra kezdtünk el kubai zenét játszani. A kilencvenes évek végén láttuk a róluk szóló világhírű dokumentumfilmet, majd megszereztük a lemezeiket, s azóta a koncertprogramunk fontos részét képezik ezek a szerzemények.

A Gyöngyhalász latin zenekar a Buena Vista Social Club zenészei társaságában. Középen, kék ruhában az örökifjú Omara Portuondo

Persze nemcsak a karibi térség zenéje áll közel az idén 15 éves Gyöngyhalász latin zenekarhoz. - A kilencvenes évek elején kezdődött az andoki zene iránti vonzódásunk, ám később az ecudaori, perui és bolíviai dalok mellett a környező országokból származó szerzeményeket is megtanultunk. Közel húsz évvel ezelőtt, 1995-ben három hónapon át tartó utazáson is részt vettem az Andokban, ahol perui és bolíviai muzsikusoktól tanultunk el fogásokat, s gyűjtöttük az autentikus szerzeményeket. Emlékezetes út volt, amelynek hangulata a mai napig bennem él. Először kissé óvatosan fogadtak minket a dél-amerikai zenészek, a fehér bőrünk miatt gringo-nak néztek, ám minden megváltozott amikor megtaláltuk a közös nyelvet, s elmondtuk honnan és miért érkeztünk. Utána szívesen előadtak nekünk tradicionális, helyi dalokat, amelyek közül többet azóta is csak mi játszunk, más zenekartól nem hallottam a dalokat - mondja Csaba, aki 1999-ben alapította meg a Gyöngyhalász latin zenekart a megyeszékhelyen.

Kezdetben trió felállásban zenéltek, ám az évek során hatfősre duzzadt a banda. A frontember, s pengetős hangszereken játszó Búzás Csaba mellett a gitáros Rauscher Géza, a fuvolista Búzás-Jáger Anikó, a kongás Szakáll Béla, a nagybőgős Nyakas Krisztián és az ütőhangszeres Glück Balázs alkotja a csapatot, de az idéntől egy állandó táncos, Németh Nikolett is velük van a színpadon. Az autentikus mozgásformák csak tovább erősítik a zenekar üzenetét.

Az üzenetet, ami egyszerű és világos: érezd jól magad! Táncolj, énekelj, felejtsd el a mindennapok gondjait és bajait! Talán ezért is lehet, hogy a Gyöngyhalász latin zenekar koncertjei évről-évre népszerűbbek. Két órára a zene erejével elrepítik az embert egy másik, különleges világba, ahol a mosoly a főszereplő.

- Elsősorban szeretnénk boldogságot adni a dalokkal, s megismertetni az embereket azzal a temperamentumos világgal, azzal a félelmetes kulturális gazdagsággal, amely minket egy életre elkapott - mondta el Búzás Csaba.