Karinthy nyomában: Veszprémben lépett fel Sándor György humoralista

Amikor a humor intellektuális kalandozás

Sándor György, a 80 éves, legendás humoralista Öröm-Könny(v)eim című estjéhez jó helyszínnek bizonyult az Utas és Holdvilág antikvárium. Körben könyvek, azt sugározva, hogy a szó teremtő és összetartó erő, az előadóval szemben pedig ott ült az őt értő, váró, ismerő közönség. Családias volt a hangulat, ám aki Sándor György humorát, gondolatait, előadásmódját szereti, az gyakorlatilag egy család részévé válik ilyenkor. Az irodalmat, költőket, írókat, az igényes, finom humort szeretők famíliája az ő tábora. Amikor a humor intellektuális kalandozás, gondolatébresztő erő, és nem olcsó, öncélú nevettetés. Ezért sem hozzá kell felnőni, hanem azokhoz, akiket ő képvisel. A humoralista nem a magasság, inkább a magasba vezető út egyik jelzője.

Így írok én, ti olvassatok a sorok között...

Sándor György Karinthy Frigyes előtt tisztelegve a régi Lyukasórákat idézve hozta el stílusparódiáit tanárokról, diákokról, magyar írókról. Azt, hogy a népszerű előadó mennyire megelőzte korát a humorban, mi sem bizonyítja jobban: negyven évvel ezelőtt született írásainak üzenete, tartalma ma is aktuális – Sándor György erre is felhívta a figyelmet.

A szóvirágokba és játékokba rejtett jellem- és személyiségkarcolatok, az égető társadalmi problémák szomorúságainak a felvillantása egy félmosollyal, tágra nyílt szemekkel, tekintetváltások hirtelen csenddel, szünettel, majd erősebben megnyomott mondatvégekkel – ez mind az ő egyedisége és sajátossága. Amikor a felkiáltójelből lehet pont, egy vesszőből kérdőjel, a kettőspont pedig azt is jelentheti: így írok én, ti olvassatok a sorok között... Mert az ember nem változik, csak a világ. És nem előnyére.

Az életet is túl lehet élni

Sándor György Veszprémbe hozta mindazt, ami az ő lelke és titka. Összegezte a kerek születésnapi évfordulójára készült – a fővárosban már bemutatott – műsorában, neki mit is jelentenek a könyvek, az írók szellemisége. Elhozta a pesti irodalmi humort, egy békebeli világot, amikor a szavak nem gyorsan, hanem mélyen hatottak. S mindig megfelelő helyen és sorrendben sorakoztak egymás után. Mert olyanok váltak a szavak hatalmas mestereivé, akik birtokolták a kiválasztottságot. Hajóscsomók ők. Biztonsági kötelek és kötelékek, hogy az életet is túl lehet élni. Humorérzék kérdése az egész.

Kapott olyan jelzőt is: intellektuális bohóc

A nyolcvanéves humoralistáról már leírták, hogy méltó a nagy irodalmi elődök szellemi magasságaihoz, Karinthyhoz is. Értelmiségi gondolatmérce, hidakat kereső és építő ember, költői lélekkel. Kapott olyan jelzőt is: intellektuális bohóc. Talán mindegyik egyszerre. Tanítva szórakoztató mestere a hétköznapjainknak. Olyan szómágus, aki lát és láttat bennünket. Nem tükör, hanem belső hang. Bűvészkedik a mondatokkal, s mindent csak később értünk meg. Lehet, életünk végén. Úgy tűnik, ez az ő nagy poénja és világszáma.

SZOBASZÍNHÁZAT TERVEZ

Sándor György azt mondta műsora közben, lassan ő már visszavonul, s azt tervezi, hogy vesz valahol egy házat a feleségével, és majd ott szobaszínházi produkcióként lép fel kisebb közönség előtt. Közben pedig lesz kis étel, ital, s beszélgethetnek így együtt. Például arról is, miért nem ért oda Karinthy Frigyes búcsúztatására. Íme a válasz: „Míg élek, nem bocsáthatom meg magamnak, hogy Karinthy temetésére nem mentem el. Pedig már öt hónapos voltam majdnem...”