Esztert keressük mindnyájan

2018.04.19. 17:30

Máig ható hévvel ég a Képzelt riport

A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical egy új változatát mutatta be a Pannon Várszínház társulata április 14-én Vándorfi László rendezésében.

Leitner Vera

Nem titok talán, hogy a darab zenei szövete és annak nosztalgiában gazdag holdudvara szinte alapvetően sikerre ítéli a produkciót.

1995 után újra Gazdag Tiborral és Novák Péterrel

A Képzelt riport új szereposztású változatának különlegességét az adja, hogy a Veszprémben korábban már több alkalommal bemutatott előadás 1995-ös rendezésének két színésze, Gazdag Tibor és Novák Péter ismét megjelenik a színpadon. A produkció egyben tisztelgés az idén negyvenöt éves első magyar rockmusical előtt, melynek alapjául Déry Tibor kisregénye szolgált, ebből készítette el a színpadi változatot Pós Sándor, Presser Gábor zenéjével és Adamis Anna dalszövegeivel téve legendássá a musicalt. A Képzelt riportban generációk ifjúsága találkozik, fonódik össze, hiszen a fesztiválok – időről időre megújulva, némileg megszelídülve, ám fő üzenetükben konstans a szabadságot éltetve, imádva – ma is tízezreket vonzanak.

Az Amerikába disszidált magyar házaspár férfi tagja, József (Gazdag Tibor), aki neje, Eszter keresésére indult a montanai fesztiválra, kilóg az előadásból. Gazdag Tibor minden igyekezete ellenére alapvetően túl illedelmes Józsefet hoz a színpadra, ám visszafogottsága mellett így a többiek eszeveszettsége csak élesebb kontrasztot alkot.

Mindenki Esztert keresi

Eszter (Kovács Ágnes Magdolna) – bár súlyos traumákat cipel útján – az emberség, a tiszta, szerethető, élhető élet szimbóluma, nem a kérészéletű, fesztiválszezonnyi öröm (többször elhangzik, sosem látják mosolyogni, Eszter nem kifelé örül), de az állandó, megbékélést jelentő boldogság jelképe. Nem véletlen hát, hogy az őrület végére már mindenki Eszterről beszél, Esztert keresi. Kovács Ágnes Magdolna éles váltásai önfeledtség és hisztérikus halálfélelem között maradandóvá teszik Esztert, erős, tiszta hangja pedig szépen megtartja az ikonikus dalokat.

Manuel, a kivénhedt tigris

Novák Péter, akit Manuel szerepében láthatnak a nézők, pompájától megfosztott, rácsaitól szabadulni nem képes, kivénhedt tigrisként szédeleg, csapong a színen, ám a lehető legpozitívabb értelemben: a fesztivál félistene, mágusa, olykor körülrajongott énekese maga is megcsömörlött az élettől. Manuel kortalan, alaktalan, terhes számára a lét, a szórakoztatás, a szórakozás is, a világ maga, szimbólumaként mindannak, ami az emberiség történetében a megkeseredettség (talán nem tévedés azt állítani, hogy róla is elmondható Eszter sora: már ötezer évet élt).

„Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!”

Egyed Brigitta magánszáma a bolond szerepében jó példája annak a klasszikus színpadi figurának, aki nagy nevetések közepette kimondja a nagy igazságokat, például Ábrahám-koplexusos gyarlóságainkról, ám mivel humorba és maró gúnyba csomagolja mindezt, a közönség jókat derül rajta, megfeledkezvén a híres gogoli felkiáltásról: Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!

I Can't Get No Satisfaction és Ringasd el magad

A hosszan, elégséges ideig kitartott, nem csupán a színen „mutatóba” átkergetett tömegjeleneteknek köszönhetően a nézők megkapják a lehetőségét annak, hogy maguk is részeseivé váljanak a Rolling Stones-koncerteknek, a fesztivál mámoros mennyének és poklának, magának az őrületnek. Érdemes hát külön figyelmet szentelni a részletesen kidolgozott koreográfiáknak (koreográfus: Krámer György), melyek nemcsak esztétikus színpadi képeket halmoznak, de valós lendülettel, húzóerővel bírnak, kézzel foghatóvá téve a fesztiválok oly sajátos légkörét. Az új változatban a társulat teljes létszámmal vesz részt, valamennyi alkotóval együtt körülbelül ötven fő lép színpadra az előadásokon, adott hát a tömeg húzóereje. Nem csoda, hogy a nézőtéren a harmincas–negyvenes korosztály tagjai mellett jól fésült, öltönyös hatvanasok dobolják térdükön a Ringasd el magad ritmusát és éneklik a Valaki mondja meg című dalt.

Fotók: Penovác Károly/Napló

Szabadtéri színpadra kívánkozik

Örömmel nyugtázható, hogy a színpadi technika nem viszi el az előadást a ma sok esetben jellemző, digitális színpadképekkel teletűzdelt irányba, még akkor sem, ha a fesztiválok robusztus technikáját megjelenítendő ez akár indokolt is lehetett volna. A rendezés meghagyta a Képzelt riport méltóságát, s épp csak néhány szimbolikus motívum (autólámpa, a nap fénye) vetül ki a szereplők mögötti háttérfalra olykor. Ereje, összhatása miatt még sokkal nagyobb, tágasabb színpadot is elbírna a show, egy nyári szabadtéri színpad pedig különösen jól állna neki, nem véletlen, hogy a darab történetében ezzel gyakorta éltek más bemutatók is.

Az előadást legközelebb május 4-én 19 órakor láthatja a veszprémi közönség.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!