Égből jövő sárga angyalok

– Amikor tizenöt éve először szálltam fel a csapattal, egy Pápa melletti településre mentünk, ahol autók ütköztek össze. Majdhogynem kezem, lábam remegett, amikor kiszálltam a gépből. A bámészkodók Atyaúristenként néztek ránk. Nyomasztó lelki teher nehezedett rám, amit persze sikerült idővel leküzdenem – meséli a szakápoló, Nyulasi László, a balatonfüredi légimentők 40 éves vezetője, aki már általános iskolában eldöntötte, hogy ezt a pályát választja. Azt mondja, vonzotta a változatos, kalandosnak ígérkező élet, na meg, hogy segíteni szeretne másokon, ahogy azt édesanyjától látta, aki ápolónő volt a füredi szívkórházban.

Tanulmányai során megszerezte a mentőszakápolói végzettséget. Lakóhelyén, Füreden állt munkába 1998 szeptemberében az Országos Mentőszolgálat ápolójaként, 2002 óta vesz részt a légimentésben. 2006-tól részmunkaidőben, majd 2008-tól főállású légimentőként vezeti a balatonfüredi bázist, ahol a speciálisan felkészített hét orvos és hét ápoló egymást váltva látja el a nem mindennapi feladatot. Az ápolók nemcsak a betegellátásban vesznek részt, hanem segítenek a pilótának a navigálásban.

– Pályafutásom eddigi legmegrázóbb drámája a siófoki buszbaleset volt 2003-ban, ahol a piros jelzés ellenére a sínekre hajtó német autóbuszt kettévágta a vonat. Horrorfilmbe illő látvány fogadott bennünket. Húsznál is több halott hevert a vágányok mellett. Mélyen belém égett a látvány. És a szagok. Még most is érzem... Néma csend telepedett a helyszínre. A legsúlyosabb sérülteket a mentőhelikopterek vitték el. Még aznap délután az M7-es autópályáról szállítottunk el egy fiatalembert, akinek leszakadt a karja az autóbalesetben. Hogy meg lehet-e szokni a tragédiákat? Úgy mondanám, lelkileg hozzá kell edződnünk. De, ha gyerek vagy hozzátartozónk, netán bajtársunk kerül életveszélyes helyzetbe, az nagyon megvisel bennünket. Amikor visszatérünk a bázisra, 15-20 percet arra szánunk, hogy átbeszéljük a történteket. Nem udvariassági köröket teszünk, hanem őszintén megmondjuk egymásnak, mit kellett volna jobban csinálnunk, hogy legközelebb ne kövessük el azt a hibát. Mivel szabadidőmben 4-5 napot a földi mentőknél dolgozom, igyekszem meghonosítani ezt a fajta módszert, csak azért is, hogy a kibeszéléssel könnyíthessünk a lelkünkön.

Az Országos Mentőszolgálattól 2006-ban külön vált Magyar Légimentő Nonprofit Kft.-nek hazánkban hét bázisa van. A füredihez tartozik Veszprém, Győr-Moson-Sopron, Fejér megye, illetve Tolna, Somogy és Vas megye egy része. A légimentőket általában a legsúlyosabb esetekhez riasztják. A budaörsi légibázison szolgáló koordinátor dönt arról, hogy melyik bázisról induljon a segítség. Adott esetben akár több helyről is küldhet helikoptert, ha azt a baleset jellege igényli. Mindig figyelembe kell vennie az adott térség időjárását.

– A napkelte és -nyugta határozza meg a szolgálati időnket. Nyáron reggel héttől este nyolcig, míg télen reggel nyolctól délután háromig repülhetünk. Ügyeleti időnk e két időszak alatt változik hónapról hónapra, ahogy a nappalok hossza nő, vagy csökken. A gép ugyan alkalmas éjszakai repülésre, csak éppen a baleseti helyszín az, ami számos veszélyt rejt magában: nincs világítás, ezért nem lehet látni az akadályokat, például a villamos vezetéket, a fákat. Előfordulhat, hogy a betegellátás elhúzódik és a repülés éjszakába nyúlik, ami nem jelent problémát, mert a legtöbb kórház kivilágított leszállóval rendelkezik, illetve a légibázison is fények segítik a leszálló gépet. Ritkán előfordul, hogy éjszakai szervszállításra veszik igénybe a mentőhelikoptert. A repülésnek, illetve a gépnek vannak korlátai, így a helikopter nem száll fel, ha óránként 80 kilométernél erősebb a szél, villámokkal kísért zivatar jellemző a vidékre, vagy éppen ónos eső esik. Hasonlóan fontos szempont a vízszintes és függőleges látástávolság: ha 130 méternél lejjebb ereszkednek a felhők, illetve, ha két kilométer hosszan nem lehet ellátni vízszintes irányba, nem szállnak fel velünk. Az épületekhez nem mehetnek túl közel leszálláskor, mert a rotor kavarta levegő akár megbonthatja a ház tetejét.

Nyulasi László azt is elmondta, az állam által az osztrákoktól bérelt gépek 1,2 milliárd forintba kerülnek felszereléssel együtt. A repülésük percenként közel 10 ezer forintba kerül! Meghibásodás esetén – a hibától és helyszíntől függően – rövid időn belül elindul egy szerelő Ausztriából. Ha mondjuk egy falu határában vesztegel az „égi madár”, ahol az őrzése nem megoldott, azonnal indul a segítség a határ túloldaláról.

De mi van akkor, ha leáll a levegőben a hajtómű...?

– Repülés közbeni meghibásodás esetén a pilóta dönt arról, hogy elrepül-e a legközelebbi bázisig, vagy azonnal leszáll. Ha ezeknél a két hajtóműves helikopternél az egyik hajtómű leáll, a másik még gond nélkül a levegőben tartja a gépet. Ellenben, ha mindkettő felmondaná a szolgálatot, a levegő felhajtóerejének köszönhetően a rotorok továbbra is forognának, s úgynevezett autorotációval a gépet biztonságosan le lehet tenni. Ebből a típusból (EC-135), amely 2006-óta szolgál, eddig egy gép zuhant le Kiskunlacháza környékén 2008-ban. Az ok műszaki és emberi hiba volt. Ami pedig a felszerelésünket illeti, mindazok a műszerek, eszközök megtalálhatók a fedélzeten, ami a mentőkocsikban is. Nekünk sincs sajnos mellkas-kompressziós eszközünk, amely az újraélesztésnél nagyon jó lenne, hiszen helyettünk a gép, a maga által automatikusan beállított ütemben, „pumpálná” a bajba került mellkasát. Télen a vízimentőktől szoktuk kölcsönkapni a négymillió forintot érő berendezést, amely talán egyszer nekünk is lesz, ha másból nem, hát az egyszázalékos felajánlásokból.

A helikopter személyzetét magas szinten felkészítették, illetve rendszeresen részt vesznek speciális légimentős képzéseken. Arra is volt példa, hogy kisebb műtétnek beillő beavatkozást végeztek el egy középkorú férfin néhány éve. Azért nyitották fel a rosszul lett illető mellkasát, hogy eltávolítsák a szívét összenyomó folyadékot. A betegeket igyekeznek állapotuknak megfelelő centrumokba szállítani, ahol a legmagasabb szintű ellátást kaphatják, így a koponyasérülteket elsősorban Győrbe, a szívbetegeket Füredre, míg a sztrókosokat Veszprémbe, Kaposvárra, illetve Budapestre szállítják.

Az extrém esetek közül azt említette meg a bázis vezetője, hogy két éve az egyik Somogy megyei faluban egy zárlatos mosógép miatt egy terhes asszony áramütést szenvedett, aminek következtében leállt a szíve. Hosszas küzdelem után a babát megmentették, de már az anyát nem tudták visszahozni az élők sorába. Tavaly a 396 bevetésükkel országos viszonylatban a középmezőnyben helyezkedtek el a hét légibázis közül. Ötvenszer végeztek kórházból kórházba szállítást, míg az esetek kétharmad részében közvetlenül ők mentettek. Ezek között volt belgyógyászati megbetegedés, közúti baleset, újraélesztés. Szállítottak már vízből kimentett embereket, s olyat is, akinek láncfűrész vágta le az egyik végtagját, vagy éppen egy ló taposott meg.

Lászlónak, aki él-hal a hivatásáért, három lánya van: Réka (10), Csenge (4) és Zselyke (3). Ha a lányok meghallják a gép zúgását, már futnak is az erkélyre, ugyanis onnan remekül rálátni a heliportra.

– Ha van egy-egy olyan baleset, ami számukra is tanulságos, mesélek nekik róla. Amikor ebédet hoznak a feleségemmel, Ildikóval, a gyerekek ki-beugrálnak a mentőautóba. Ez egy személyautó megkülönböztető jelzéssel, amely készenlétben áll arra az esetre, ha a helikopter valamiért nem szállhat fel.

A nyomasztó történetek mellett azért kellemes meglepetések is érik időnként a csapatot. Egy-egy súlyos balesetből felépülő betegük személyesen felkeresi őket, hogy apró figyelmességgel megköszönje nekik a segítséget, élete megmentését. Egy súlyos, motorbalesetben koponyasérülést szenvedett nő egy év után ment el hozzájuk a családjával. Ha akkor a géppel nem tudtak volna érte menni Badacsonytomajra, bizonyára nem élte volna túl a balesetet. Heteken belül érkezik hozzájuk egy család Tapolcáról: a vízből kihúzott, rosszul lett gyereküket ők repítették tavaly nyáron a veszprémi kórházba.