Interjú Guttman András professzorral

Guttman András nemrég vehette át az Országházban a huszonöt éve alapított Gábor Dénes-díjat kiemelkedő tudományos, kutatási-fejlesztési tevékenységének elismeréseként. Az egyetemi tanár többek között az ezredforduló kémiáját, biológiáját és orvostudományát új alapokra helyező, korszerű bioanalitikai kutatások terén elért eredményeiért részesült a díjban.

– Hogyan lehet értelmezni Kövér László házelnök gondolatait az ön kutatási területével kapcsolatban?

– Pontosan úgy, ahogy mondta: célunk valóban feltalálni a jövőt, új távlatokat megnyitni modern eszközökkel és eljárásokkal. A feltalálni a jövőt kifejezést valószínűleg úgy kell érteni, hogy a tudomány és a technika fejlődésével olyan új lehetőségeket teremthetünk, amelyek megalapozhatnak jövőbeli kutatásokat és fejlesztéseket. De konkrét jelentését csak a ház-elnök tudná megmondani. A mi munkánk a rákkutatásban és a rák gyógyításában új távlatok megnyitását célozza meg, már amennyiben kutatási eredményeinket sikerül lefordítani a gyógyítás nyelvére. Az új eszközök fejlesztése a kutatási, az új eljárások kidolgozása pedig a gyógyítási cél.

– Mit jelent az ön szakmai pályafutásában, karrierjében a Gábor Dénes-díj?

– Eddig főleg kutatási eredményeimért kaptam elismeréseket, a Gábor Dénes-díj szakmai pályafutásomban más szempontból nagyon komoly mérföldkő. Ezt akkor kaphatja meg valaki, ha eredményei a mindennapi életben megvalósulva könnyítik meg az emberek életét. A DNS-szekvenálással kapcsolatban végzett munkám ennek a kategóriának a mérföldköve.

– Min dolgozik most? Milyen tervei vannak a következő évekre?

– Az MTA Lendület 3 program segítségével a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karán alapított transzlációs glikomika csoport vezetése elég feladatot ad az elkövetkező évekre a rákos betegségek korai felismerésével és metasztázis kialakulásának megakadályozásával kapcsolatban cirkuláló ráksejtek vonatkozásában.

– Véleménye szerint hogyan lehet bekapcsolni, bevonni a fiatalokat a tudományos életbe?

– Szerencsésnek érzem magam, mert a Lendület program kapcsán nagyon tehetséges fiatal szakembereket sikerült bekapcsolnom a tudományos életbe. Ez egyaránt vonatkozik itthoni munkavégzésükre, valamint a tapasztalatcsere céljából történő néhány hónapos külföldi kiküldetéseikre is.

– Mire van szükség ahhoz, hogy valaki sikeres kutatóvá válhasson?

– Erre a kérdésre egy volt professzorom és mentorom, Barry L. Karger szavaival válaszolnék: 80 százalék lelkesedés es 20 százalék kemény munka, és ezt üzenném a műszaki informatikai kar hallgatóinak is. A kutatói hivatás csalódásokon és kudarcokon keresztül vezeti a tudóst az eredmények felé. Aki nem úgy megy be minden reggel a laborba, hogy aznap megvalósít egy Gábor Dénes-díjra érdemes kísérletet, az inkább be se menjen. Ez így megy egészen a Nobel-díjig. Úgy gondolom, a kutatói pályán az igazi siker titka az, ha a kutatás eredményeit a gyakorlat minél előbb átveszi az emberiség javára.