Balázsáldást osztottak - "Isten szabadítson meg téged a torokbajtól!"

Szent Balázs az utolsó nagy keresztényüldözések idején élt, orvos volt, akit később jámborsága és szent életvitele nyomán a közösség püspökké választott. Az üldözések alatt féltő népe kérésére magányos hegyi barlangokba vonult vissza, ahol remeteként élt. Vadászok lesték ki rejtekét, s a helytartó elé vitték, aki tömlöcbe vetette, s arra akarta kényszeríteni Balázst, hogy a császárt és a pogány isteneket imádja. Mikor pedig ellenállt, lefejezték.

Kedden este a Szent István ferences templomban Ebele Ferenc atya mutatott be szentmisét Szent Balázs püspök emlékére Lőrinczy Ferenc koncelebrálásával. Szentbeszédében Ebele atya megemlékezett arról a legendáról, amely szerint egy alkalommal Balázs meggyógyította imájával egy özvegyasszony fiát, akinek halszálka akadt a torkán és fuldoklott. Valószínűleg ebből alakult ki a balázsáldás szertartása, mondta, amikor a pap a hívek álla alá keresztbe állított égő gyertyát tart, miközben áldást oszt és imát mond: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására Isten szabadítson meg téged a torokbajtól és minden rossztól!” A balázsáldás betegségek elleni védelmet jelent.

A legenda igazán ismertté és népszerűvé a 12. századtól, hazánkban pedig a 15. századtól vált. Ehhez a szokáshoz kapcsolódó érdekesség még, hogy a két keresztbe tett gyertya, amit az áldáshoz használnak, összefüggésben lehet a gyertyaszentelő szertartással, amelyet február 2-án tartanak és amikor megszentelik az új gyertyákat.

A nép körében számos népszokás is kapcsolódott e naphoz. Legismertebb a balázsolás vagy más szóval koledálás hagyománya. Ilyenkor a kántortanító diákjaival énekszóval körbejárta a falut, a házaknál pedig ajándékot adtak nekik – általában szalonnát, kolbászt, lisztet vagy más élelmiszert. Nyárádon öt-hat fiú indult gyűjteni kifordított kabátban, kucsmában, láncos botokkal, amelyekkel a taktust verték beszéd közben, s az adományok egy részét a kántornak, más részét a templomnak adták át, de a maguk is kaptak belőle.

A balázsolás a Balázs naphoz kötődő népszokások összefoglaló neve, tudtuk meg Schleicher Vera muzeológustól. Általában maszkos, jelmezes felvonulást jelent. Veszprém megyében sok helyen még az 1950-60-as években is élt ez a szokás. Volt, ahol magát Balázs-püspököt is megjelenítették, vagy püspök jelmezben vagy kis kápolnában, hasonlóan a betlehemes hordozható templomocskához. A balázsoló ének szövege felidézi a püspök alakját, legendáját, de szerencsekívánatok, sőt párosító énekek is társulnak hozzá, illetve voltak olyan falvak, ahol mindez tánccal is kiegészült, több, mint valószínű, hogy a farsangi mulatságok hatására.