Beszédes történetek

Amíg ők újraélik, sokszor újraértelmezik eredményeiket, élményeiket, pályafutásukat, addig előttünk megelevenedik az a fekete-fehér, homályos valami, ami az esetek többségében él bennünk az eseményről. De persze nemcsak a sportról van itt szó, ezekkel a történetekkel kirajzolódnak a kor sajátosságai is, kap egy bélyeget az adott év, évtized, amely ezáltal jobban beazonosíthatóvá válik. Máshogy fogalmazva, a sport képes lefújni a port a történelem lapjairól.

Gondoljunk Jesse Owensre, és látjuk a hitleri Németország világháború előtti kirakatát, vagy azt, hogy a fekete bőrű olimpiai bajnok hazájában csak hátul ülhetett a buszon, a legtöbb étterembe pedig egyszerűen nem mehetett be. Vagy ott van az 1956-ban, Melbourne-ben aranyérmes magyar vízilabdacsapat története, a forradalom ekkor már elveszett, de a szovjetek elleni meccsen vérző Zádor Ervin fotója ma is megdobbantja a szíveket.

A '70–80-as években eredményeket elérő magyar sportolók arcán ott van a honi társadalom élményeket, érzéseket kereső, mégis visszafogott öröme, a 2016-os Európa-bajnokságra kijutó magyar labdarúgó-válogatott sikere pedig azt jelzi, hogyan lehet a teljes kilátástalanságból pillanat alatt eksztázisig jutni. Hasonlítsuk össze Egerszegi Krisztinát és Hosszú Katinkát, látjuk a korszakok közötti óriási különbséget. Változunk, változik körülöttünk a világ, a sport pedig képes erre reflektorral rávilágítani.