Jó lenne, ha átvennék a stafétát

- Hány egyesület tagja az országos szövetségnek?

- Körülbelül 250, de közülük 70-80 az aktív. Nehéz átadni a stafétabotot, ha a vezetők meghalnak, nincsenek utódaik, követőik, nincs, aki folytassa a munkát. Az évek alatt sok lelkes, aktív városvédőtől kellett búcsúznunk szomorúan, például Cegléden, Nyíregyházán, Nagykanizsán, Pécsett vagy Győrött.

Ráday Mihály: Én a televízió képernyőjét agitációs célra használtam Fotó: Penovác Károly

- Megújuló városunk, megújuló műemléki szemlélettel - ez a címe a rendezvénynek. Ez a megújulás csak Várpalotára jellemző?

- A konferencia címét, fő motívumát mindig a helyi egyesület dönti el. A városvédő szövetségnek nem az a dolga, hogy akár gazdaságilag, akár felelősség szempontjából beleavatkozzon abba, ki mit csinál, mert mindenütt speciális a helyzet. Nekünk az a dolgunk, hogy ha a tapasztalatok között vannak olyanok - akár negatívok, akár pozitívok -, amiket mások is hasznosíthatnak, azokat továbbadjuk. Ma az egyesületek, civil szervezetek nagyon nehéz helyzetben vannak, a gyerektáborainkat is alig lehet fenntartani. Pedig az épített örökség, a hazai történelem és kultúra megszerettetését gyerekkorban kell kezdeni, és nem történelemkönyvekkel, nem jelszavakkal, hanem feladatokkal, pályázatokkal, úgy, hogy elvisszük őket táborba. Ennél pozitívabb módon ezt nem lehet csinálni. Nagyon sok a nehézség. Azt gondolom, hogy a hetvenötödik évemet taposva, lehet, hogy nekem már jár a tiszteletbeli meg az örökös elnöki cím, kéne valaki, aki átveszi tőlem a stafétabotot. De még képesek, és megválasztanak most is elnöknek! Az, hogy a szövetség működjön, azon is múlik, hány aktív ember van a csapatban. Most ismét van jó néhány, Debrecenben, Szombathelyen, vagy itt, Várpalotán. Vannak, akik szívesen csinálják, vállalják ezt a fáradságos munkát.

- Országosan jellemző az örökség megbecsülése?

- Erre nem lehet egységesen válaszolni. Van, ahol igen, van, ahol nem. Van, ahol a környék tele van olyan értékes épülettel, amit meg kell őrizni. Most van politikai akarat, a vár- és kastélyprog-ram ilyen. De általánosságban elég szomorú a helyzet. A korábbi időszakban minden falusi műemlék karbantartására lehetett pályázni, ma ez sincs. Pedig szükség van a gazdasági ösztönzésre, ami nem a korrupcióról, barátságról szól. Minden kultúrországban van, míg nálunk nincs adókedvezmény közös örökségünk megóvására, felújítására, nincs ösztönzés.

- Önt sokan a televíziós műsorából ismerik. Ebből az ismertségből a városvédő mozgalom is profitált?

- A televízió segítségével dolgozni nagy lehetőség volt. Tudom, hogy Kézdivásárhelytől Javorináig, Beregszásztól Bécsig nagyon sok helyen volt hatása a műsornak. Manapság az internet lép a televízió helyére. Sokan vannak, akik egy épületet, egy témát körülfotóznak, felteszik az internetre, annak sok látogatója van, sokan lájkolják, de nem tudom, hogy ez előremozdítja-e a világot. Én a televízió képernyőjét agitációs célra használtam. Annak idején, ha megálltam valahol, és azt mondtam, hogy de rondák ezek az ablakok, illett volna már kicserélni azokat, annak volt hatása, hallgattak rám. Ma, ha jelzem valakinek, vagy kinyitja a neten az üzenetet, vagy a füle botját sem mozgatja. Várpalotával kapcsolatban azt szoktam mondani, van ez a két szép apród itt, a falon, ez a mi történelmünk. Jöttek törökök, világháborúk, pártállam, de ezek a fiatalok túléltek sok mindent. Ez nekünk arról szól, hogy érdemes valamit csinálni, restaurálni, rendbe hozni, felújítani, mert csak úgy lehet, hogy Magyarország épített örökségét az unokáink is láthassák.