Petruska András: mindenhonnan jó zene szól

- Mi történt veled azóta, hogy 2010-ben szakmai fődíjat nyertél a Veszprémi Utcazene Fesztiválon?

- A fesztivált a lehető legjobbkor nyertem meg. Akkor még alig pár hónapja játszottam egyedül, s nem volt reménytelen ugyan a dolog, de az igazi áttörést ez a győzelem hozta meg. Egyrészt azért, mert a szakmától kaptam egy olyan visszajelzést, hogy ígéretes úton járok, másrészt pedig a közönséget is nagy számban kezdte el érdekelni, ki lehet ez a fickó, hiszen azért egy ilyen fesztivált megnyerni elég nagy presztízs. Ezen felelősség tudatában dolgozom azóta is karrierem építésén, s szerencsére nem panaszkodhatok: az ország szinte minden fontosabb pontján hallható vagyok, így évente két-három alkalommal Veszprémben is.

- Idén már nem versenyzőként, hanem az esti sávban fellépőként kaptál meghívást a fesztiválra? Hogyan készülsz a koncertre? Milyen dalokat hallhatnak tőled a veszprémiek? 

- Ez a kedvenc fesztiválom, ezért ragaszkodom ahhoz, hogy évről évre részt vegyek rajta, s jól esik a folyamatos visszahívás is. Nem készülök máshogy erre a koncertemre, mint bármelyik másikra, hiszen a repertoár nagyjából ugyanaz minden városban. Hogy ennek ellenére minden este különleges legyen, ahhoz nekem, mint előadónak kell érzékenyen figyelnem és reagálnom az engem körülvevő környezetre. A koncertprogram gerincét főként a készülő nagylemezem anyaga adja, néhány korábbi szerzeménnyel kiegészülve, melyek között nem egy olyan van, amit Veszprémben átélt élmények ihlettek.

- Mi a véleményed a veszprémi fesztiválról, ami Magyarországon elsőként adott nagy nyilvánosságot az utcazenészeknek?

- Bevallom, a fesztivál történetét nem nagyon ismerem, s én magam nem kifejezetten rokonszenvezem a klasszikus értelemben vett utcazenéléssel. Személy szerint úgy értelmezem a fesztivál nevét, hogy maguk a programok, a koncertek az utcán, a város közepén zajlanak, nem pedig egy zárt környezetben. Épp emiatt a kedvencem az utcazene. Nagyon szimpatikus számomra az, hogy erre a pár napra a civil élettér átalakul egy hatalmas buli helyszínné, ami egyfelől van annyira nagy, hogy felvegye a versenyt a többi nyári fesztivállal, másfelől viszont megmaradt annyira intimnek is, hogy itt sokkal közvetlenebb hangulat alakul ki, mint bárhol máshol. Szeretem futni a köröket a különböző színpadok között: felkapaszkodni a Kossuth utcán, át a zegzugos kis tereken, fel a várba, és közben mindig valahonnan valami jó zenét hallok.

- A szombati esti fellépés előtt/után milyen koncertekre vagy kíváncsi Veszprémben?

- A koncert után inkább azokra a barátaimra szánnék időt, akikkel csak évente egyszer, Veszprémben találkozom. Viszont az érkezést jó korán tervezem, mert az utcazenészekre kíváncsi vagyok, s ráadásul sok ismerősöm van versenyben. Király Martinát például az egyik legjobb magyar énekesnőnek tartom, Járay Márk szuggesztív előadásmódja pedig példaértékű számomra. Kiemelhetném még Pátkai Rozinát és zenekarát is, akik a hazai jazz élet új csillagai az én generációmból. A legjobb kedvre talán az összes előadó közül Lenthár "Kocsmatrubadúr" Balázs produkciója derít, hiszen ő fejezi ki számomra leghitelesebben a veszprémi életérzést: közvetlen és bohém, de a napok előrehaladtával egyre karcosabb, ahogy a folyamatos éneklés és az éjszakázás egyre jobban megviseli az embert. Ám mégis a végén olyan édes ez a teher: hiszen élünk, pörgünk, s mélyen kiélvezzük ezt a négy napot!