2019.12.08. 07:00
Az örök szerelem ékes szimbólumává vált a székesfehérvári Bory-vár
A város különleges nevezetességét, a Bory-várat a helyi Tádzs Mahalként is emlegetik, de tény, hogy az épületegyüttes az örök szerelem szép szimbóluma az Öreghegy városrészben. A vár hazánk szimbolikus építészetének különös példája is egyben.
A város egyik legnépszerűbb romantikus látnivalóját látogatók ezrei, iskoláscsoportok, szerelmespárok keresik fel minden évben. Bory Jenő (1879–1959) szobrászművész és építészmérnök, a képzőművészeti főiskola szobrász és a műszaki egyetem építész tanára által épített vár tavasztól őszig látogatható.
A Székesfehérváron született Bory Jenő szobrászatot Stróbl Alajostól, festészetet Székely Bertalantól tanult. Két éven át ösztöndíjasként vett részt tanulmányúton Németországban és Olaszországban. Carrarában kitanulta a márványszobor-készítést. 1906 és 1944 között Bory Jenő 185 szobrát állította ki, műveit Székesfehérváron és Budapesten is láthatta a közönség gyűjteményes kiállításokon. Több hazai és külföldi elismerést is kapott.
Bory Jenő saját tervei és fantáziája alapján építette a várat negyven nyáron keresztül, hogy emléket emeljen a hitvesi szeretetnek. A vár telkén eredetileg szőlő volt, és gyümölcsfák álltak egy borospincével, présházzal. Az ingatlant 1912-ben vásárolta Bory Jenő, majd a présházat lakássá bővítette, és műtermet épített. A vár építését az első világháború után kezdte el, akkor már szobrászi megrendeléseinek honoráriumából tellett rá. Az építkezés haláláig tartott. Többnyire egyedül, két kezével dolgozott, legfeljebb néhány alkalmi segítsége volt.
A mérnöki rajzokat hanyagolta, munkáját a fantázia ihlette és az adott terepviszonyokhoz való alkalmazkodás irányította. Kutatóként és szakemberként egyaránt foglalkoztatta a beton széles körű alkalmazása, a vár túlnyomórészt betonból és vasbetonból készült. Sőt, az alkotó szobrai megformálása során ugyancsak szívesen nyúlt az általa kedvelt anyaghoz. A várat az építész azonban saját műalkotásának tekintette inkább, nem pedig épületnek. Annak helyiségei tervek nélkül készültek, az építmény évről évre egyre nőtt.
Az épület nemcsak a Bory család otthona volt, hanem óriási műterem is egyben az építész és felesége, Komócsin Ilona (1885–1974) festőművész alkotásai számára. Amellett más neves festők és szobrászok műveit ugyancsak megtaláljuk itt ma is.
A két központ, a hitvesi szeretet kápolnája és a műterem köré épült maga a vár, amelynek helyiségeiben több száz, változatos technikával készült szobor és festmény található. Mozaikok, üvegfestmények, díszkutak fedik fel magukat az alapos szemlélőnek, érdemes tehát minden részletre figyelni, és több órát szánni az épületre. A vár hét toronnyal, harminc helyiséggel büszkélkedik ma is. Köztük műtermek, folyosók, csigalépcsők segítik a felfedezést.
Az oszlopos udvar folyosóin a magyar történelem nagy alakjainak állított emléket az építész, akinek leszármazottai ma is szeretettel őrzik az épületet. Hála nekik mindent megtekinthetünk eredeti szépségében, hiszen a család a fenntartásról is gondoskodik.
