Őrség: mint egy fűben szétterített szoknya - Ezt a vidéket egyszer mindenkinek látnia kell. Meg kétszer és majd háromszor is

A kettő azért mégsem ugyanaz. Úgy gondolom, a Hortobágy pusztáin tíz körömmel kell megkapaszkodni, az Őrségben pedig azért lehet beszélni a természettel.

Megnő szépen a bab, a krumpli sem panaszkodott még a sok eső miatt. A répákat meg egyenesen mutogatni lehetne, minden kertben másfajta nő, kezdve a nagy marharépától a gömbölyű, reszelhető főzelékrépáig, amelyről úgy gondolom, hogy mégsem kell azért minden helyi ételt kipróbálni. És hát sehol sincsenek ilyen szép kaszálók, ennyiféle virággal, legfeljebb az erdélyi Bihar-hegységben, de az egy más kérdés - ott, ahol a buszmegállóban nő a poloskavész és a benzinkút mellett a tőzegeper. A tejelő tehenek mindenesetre nagyon meg lehetnek elégedve, főleg, ha tudnák, mi az az extenzív húsmarhatartás, a Hortobágyon a kis undok veresnadrág csenkeszre alapozva.

És a gombák, a gombák! A Miskolci Gombász Egyesület tagjai jajgatva és teljesen felzaklatva távoztak őrségi kirándulásukról, látván az itteni erdők tinóru- és rókagombatömegeit. Mindezen megfigyeléseim teljesen egybevágnak azzal a már nem is tudom hol olvasott néprajzos könyvvel, ami az őrségi ember téli táplálkozásának felderítését tűzte ki célul. Nem meglepő a fentiek alapján, hogy a konyhai ellátmány leginkább tejfölös-gombás krumplilevesből, bablevesből és a szilvalekvárral megkent krumplilángos monoton permutációjából állt, beszúrva itt-ott az univerzális takarmányrépát.

Következő emlékeim a beszélgetések. Igazából nem vagyok egy túlzottan barátkozós típus, de itt úgy éreztem, hogy kérdéseimre mindig egyenes, szívélyes választ kapok bárkitől, ezért aztán soha nem is esett nehezemre beszélgetésbe elegyedni, mondjuk, a gombaszárítás rejtelmeiről, avagy, hogy tényleg megeszi-e a tehén ezeket a negyedelt óriás tököket (megeszi). Nem akarok árulkodni, de Répáshután még egy kulacs vízzel való megtöltése sem volt olyan egyszerű. Teljesen dilettáns megfigyelés, de mintha errefelé az öregek sokkal egészségesebbnek tűnnének, mint máshol. Többször néztem érdeklődve, ahogy öreg nénék ormótlan vasbicajukkal legalább negyvennel zúgnak le a szerek tetejéről, hogy a lendület felvigye őket a következő domb tetejéig. Egyikükkel pedig, akit hetven és nyolcvan év közé saccoltam, Kondorfa mellett találkoztam, amint egy nem is olyan kis fa kivágásában serénykedett a lemenő nap fényénél, ezüstösen lobogó hajfürtökkel. Rögtön eszembe jutottak a népmesék idevágó fejezetei, úgyhogy habozás nélkül elkértem a baltát, nehogy békává változtasson segítség elmulasztása miatt.

Nem az Őrség tehet róla, de azt is el kell mesélni, hogy a kilencvenes évekig rossz szándékú ember nemigen tehette be ide a lábát. Igazoltattak a vonaton, igazoltattak a buszon és igazoltattak csak úgy, séta közben. Egyszer belém bújt a kisördög, és a mezőn keresztülvágva kikerültem a távcsövező határőrt azért is. Mire beértem Őri-szentpéterre, három terepjáró fogott körül, és a tíz határőr fél óra elteltével is azzal a kétellyel a szívében távozott, hogy mégiscsak szökött bűnözőt hagytak futni.

Zergeboglár

Ma már szerencsé-re ez csak a múlt egy darabja, mint a Határzár Múzeum Felsőcsatárnál, egy kicsit feljebb.

De a tájat akkor is és most is nagyon lehet szeretni, mert szépek és körpanorámásak, de nem úgy, mint a Bükk vagy a Mátra, hanem mint egy nagy fűben szétterített virágmintás cigányszoknya. Sokáig azt sem tudtam, hogy az a bosszantó vizesárok, amibe állandóan beleütközök, személyesen az itt eredő Zala folyó, de hát a Duna is egy forráscsapon kifolyva kezdi karrierjét a Fekete-erdőben.

Őriszentpéter

Növényvilágának legnagyobb erénye, hogy a máshol szálanként előforduló fajok itt nagy tömegben örvendeztetnek meg minket, mint például a sásliliom vagy a kígyógyökerű keserűfű, amelyek egyes lápréteket rózsaszínbe öltözetnek, a nőszirom szibériai tintakékjével és a sárga boglárkák. És hát vannak persze körtikék is máshol, de itt egyetlen fenyves kínálatát három középhegységből kell összeguberálni. Egyvirágú körtike Bükk, zöldvirágú körtike Mátra, gyöngyvirágos, ernyős és kereklevelű körtikék Zemplén, Zsidó-rét és Repka-völgy. A Zemplén egyébként is mintha az Őrség botanikai tükörképe lenne. Savanyú talajaikkal és bőséges csapadékellátottságukkal olyan fajoknak adnak otthont, amelyek csak erre a két vidékre jellemzőek Magyarországon. A felsoroltakon kívül legszebb példa erre a bordapáfrány, a hegyi páfrány kettős előfordulása.

Sásliliom

Sásliliom

Kígyógyökerű keserűfű

Blechnum spicant - Bordapáfrány

Hegyi páfrány

És ami nincs máshol: egyedül Szőcén fordul elő tőzegkákás-tőzegmohás forrásláphoz kapcsolható társulás, amelyből sajnálatos módon a tőzegkáka eltűnt, Szőce nagyon helyesen még a címerébe is betette a tőzegmohát, ami a lokálpatriotizmus egy érdekes formája, és minden elismerést megérdemel. És ami vagy van, vagy nincs: az avarvirág, ez a kúszó, örökzöld levelű apró orchideafaj, amelynek elég bizonytalan előfordulásai vannak ritkás nedves fenyvesek széléről.

Avarvirág

Nem tudok mást tanácsolni, az Őrséget egyszer látni kell. Meg kétszer és majd háromszor is. És vigyázzanak a tökös-répás rétessel, meg a kertekben lévő feneketlen tószerű kutakkal, amelyek mágnesként vonzzák az embert.