Nógrádi barangolás

Bánk Nógrád megye délnyugati részén, a Rétsági kistérségben fekszik. Ősidők óta lakott, első írásos említése 1405-ben volt. A török hódoltság idején a falu elpusztult, ezért szlovákokat telepítettek ide, akik magukkal hozták nyelvüket és evangélikus vallásukat.

Van itt a falu mellett egy álmélkodásra méltó tó, amelyet a köznép Tenger Szemének nevez - az 1820-ból származó feljegyzés a horgászok körében közkedvelt Bánki-tóra vonatkozik. A tó vizének hőmérséklete nyáron a Balatonéhoz hasonló, ám mi most a fürdőzést kihagytuk. A tó partján egy minden igényt kielégítő, színvonalas wellnesshotel vonzza a látogatókat. Itt töltöttünk el pár napot, innen barangoltuk be a csodálatos nógrádi vidéket, hol gyalogosan, erdőn-mezőn keresztül, hol biciklire pattanva néztük meg a környék nevezetességeit.

Gyalogtúránkat a közeli - legalábbis mi azt hittük, hogy közel lesz - felsőpetényi Almássy-kúriánál kezdtük, az 1902-ben építtetett kastély az országos kék túra útvonalán fekszik. 1955 novembere és 1956 októbere között itt raboskodott Mindszenty József bíboros-hercegprímás.

Másnap elbicikliztünk Horpácsra. A Börzsöny, a Cserhát és az Ipoly közé települt falut 1473-ban említik először a Szobi család birtokaként, akik aztán az Almássyaknak adták cserébe. Temetőjében nemzetünk több nagy alakja talált végső nyughelyet: Nagy Iván, a hazai családtörténeti kutatás legnagyobb alakja, Szontagh Pál, akiről Madách Imre Az ember tragédiájának Luciferjét mintázta, s a Mikszáth család több tagja is.

A falu nevezetessége az 1906-ban, eklektikus stílusban, ifjú Mikszáth Kálmán - a nagy író fia - tervei alapján épült Mikszáth-kúria. A kastély emlékmúzeumában megtekinthetjük az író életútját bemutató dokumentumokat, a családi fotókat, a bútorait. Láthatók Mikszáth diftériában meghalt kisfia, Jánoska legkedvesebb játékai: a ló, a bárányka és a nyúl, amelyekről megható-szép novellájában is megemlékezett. A kastély előtt 1999 óta egy karos lócán üldögél az író, alakját ifj. Szabó István formázta meg.

Hegyen-völgyön, szelíd lankákon, a kedves tájon keresztül továbbtekertünk a nógrádi romvárhoz. A vár építésének pontos ideje nem ismert, de az biztos, hogy a honfoglaláskor már megerősített hely volt, a 13. századtól pedig a váci püspök birtoka. A török időkben a felvidéki védvonal egyik központja, többször gazdát cserél, hol a töröké, hol a királyé, hol az erdélyi fejedelemé. A törökök végül lerombolják és elhagyják a várat.

Hazafelé még leereszkedünk egy tízszázalékos lejtőn Berkenyére, a Börzsöny lábánál, festői környezetben lévő kis faluba, ahol a fogadóban megettük a világ legfinomabb sztrapacskáját.