A Balaton-kutatás fontossága

A két év múlva fennállásának 80. évét ünneplő tihanyi Balatoni Limnológiai Intézetet (ma az MTA Ökológiai Kutatóközpont része) a nagy világégést követően, Klebelsberg Kuno, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter alapította (1926) a Balaton élővilágának kutatására. Ez lett az ország első tókutató intézete, ahol Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű sekély tavának élettevékenységével foglalkoztak, s jelenleg is foglalkoznak. A tóban lezajló folyamatokat ettől kezdve intézményes keretek között végezték, s hagyományosan végzik, bár a Balaton élővilágának kutatása korábban kezdődött. Nyilván az elmélyült tudományos feltárásnak köszönhető, hogy a Balaton vízkémiai jellemzőit, a gerinctelen és gerinces élővilág változásait, anyagforgalmi szerepüket és kölcsönhatásaikat sok évre visszamenően megismerhettük. A tudományos eredmények alapján nemhiába vált világszerte ismertté a tihanyi intézet, s részben ez volt az oka, hogy 2013-ban Magyarországon rendezhettük meg a Nemzetközi Limnológiai Szövetség (SIL) 32. kongresszusát (1930-ban az 5. kongresszust is Magyarországon tartották).

Az elmúlt évtizedekben a tóban és élővilágában mélyreható változások játszódtak le. A víz minőségének romlása egyes tanulmányok szerint az 1930-as években kezdődött, de az algásodás révén az 1970–90-es években vált szembetűnővé. A víz elszíneződése (algavirágzások) és a gyakoribbá váló, tömeges halpusztulások alapvetően megváltoztatták a biológiai folyamatokat. A növényi tápanyagokban való feldúsulást (eutrofizálódás) a tó környezetében az emberi tevékenység okozta. A folyamatok részletes tudományos feltárása, majd a szükséges művi beavatkozások után (a vízgyűjtőről érkező tápanyagterhelés csökkentése, a kommunális szennyvizekből történő foszforkicsapás, a tisztított szennyvizek körcsatornán történő elvezetése a tó közvetlen környékéről) a tó vízminősége 1995-től látványos javulásnak indult. A víz minősége kiválóvá vált, ami az átlátszóságával is felhívja figyelmünket. Igaz, ezek a változások nem következmények nélküliek. Amellett, hogy nőtt a Balaton első számú feladata, az üdülésre való alkalmassága (talán soha nem látott tisztaságú lett), az élővilágban (táplálékhálózat) mélyreható módosulások következtek be: csökkent ugyan az algák tömege, de ez maga után vonta, hogy csökkent a vízben lebegő életmódú gerinctelen állatok (zooplankton) és a különböző „őshonos” halfajok népessége. Bár az ipari halászatot legutóbb betiltották, a fokozott horgászigények miatt kénytelenek vagyunk e természetes kölcsönhatások és változások figyelembevételére. A kiváló üdülőtó és a „horgász-paradicsom” érdekei tehát nem feltétlenül találkoznak, nem is beszélve az egyre növekvő számú gerinctelen és gerinces fajok megjelenéséről.

A Balaton jelenlegi vízminőségének és élővilágának megőrzése folyamatos és szerteágazó intézményi kutatásokat igényel. Ennek záloga a tihanyi kutatóintézet jól képzett, a tó iránt érdeklődő, szakmáját szerető, tudományos kutatógárdája.