ApaBoard: egy diák innovációja

- Az általam készített eszköz segítségével matematikai, fizikai, programozói előismeretek nélkül rövid idő alatt elkészíthető egy mikroprocesszor által vezérelt eszköz, például egy robot, hanglejátszó vagy akár érintéssel vezérelhető berendezés – nagy általánosságban ma ezeket az tárgyakat okos eszközöknek nevezzük. Noha használatuk mára hétköznapivá vált, nagyon kevesen értik, miként működnek vagy hogyan készülnek.

- Lehet-e ilyen eszközt itt elkészíteni és miért volna rá szükség?

- 2020-ig egyesek szerint legalább húszmilliárd okos eszközt fognak gyártani. Egyértelmű, hogy akik tudnak ilyet gyártani, nagyon sokat profitálhatnak ebből a hullámból. A válaszom határozottan igen, minden lehetőségünk és eszközünk megvolna ahhoz, hogy itthon is tervezhessünk és gyárthassunk ilyeneket.

Azt tapasztaltam, hogy tőlünk nyugatra már általános iskolás korban elkezdenek játszani ezekkel a fejlesztő eszközökkel. Az első probléma az, hogy ha nem ismerjük az eszközeink működését, nem is lehet innovatív ötletünk.

Soha nem gondoltam arra, hogy délután milyen jót fogok tanulni, viszont arra mindig, hogy miként folytatom, amit épp készítek. Úgy alakult ki a tudásom, hogy mindig készítettem valamit, és közben megtanultam a hozzá kapcsolódó elméletet.

A célom az volt, hogy könnyen és gyorsan építhessek látványos dolgokat, amelyeknek sokan láthatnák hasznát. Az eszközöm alapvetően sok, egymástól független részből áll, amelyeket úgy lehetne elképzelni, mint egy szétszedett robotot, amelynek ha összekapcsoljuk a részeit, lépésről lépésre felépül és egyre okosabb lesz.

Nem olyan, mint egy iskolai tananyag, a honlapomról mindenki maga választhatja ki, mi érdekli, mit építene. A cél az, hogy sikerélményt adjon, márpedig ez egy olyan terület, ahol elsőre általában nem sikerülnek a dolgok. Az ideális az lenne, ha egy alapítványtól, egy taneszközgyártó cégtől az érdeklődők ingyen vagy alkatrész áron beszerezhetnék.

- Mennyit dolgoztál eddig?

- Amikor nekikezdtem, volt egy elképzelésem, hogy mennyit kell dolgoznom. Így utólag végiggondolva körülbelül tízszer annyit dolgoztam január másodika óta.

A nyomtatott áramkör prototípusának gyártatása olyan drága lett volna, hogy kénytelen voltam mindent elkészíteni. Fényérzékeny nyákot kellett beszerezni, nyomdából levilágításhoz filmet rendelni, savakat, előhívót bekeverni, az alaplapot CNC-vel megfúrni. Tizedmilliméteres pontossággal kellett dolgozni, így kétséges volt, meg tudom-e csinálni. Néha saját módszert kellett találnom a megoldásokhoz.

B. Kiss Bálint: Szeretném bebizonyítani, hogy előképzettség nélkül is kihasználhatók az okos eszközökben rejlő lehetőségek. Igyekszem látványos bemutatókkal felkelteni az érdeklődést

- Kaptál segítséget mindehhez?

- Hálás vagyok az iskolámnak, ahol megértéssel segítenek, amikor elmaradok a napi feladatokkal, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. Szeretném megemlíteni Molnárné dr. László Andrea nénit, akitől a pályázati kiírást is kaptam. Szintén az ő segítségével és buzdításával jutottam el a 2013-as Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpont (MTA TTK) MFA nyári iskola táborába. Aki valamilyen technológia iránt érdeklődik, annak ez a tábor maga a paradicsom. A nanotechnológiától kezdve rendkívül sok kutatási területtel foglalkoznak. A csillebérci kutatóközpont olyan hely, ahol az ország legnevesebb kutatói közül mindenki szívesen fogad.

- Ezért mondtad, hogy egy kalap alá kerültél Bársony Istvánnal, az MFA igazgatójával?

- Ezt valóban szó szerint kell értelmezni, a tábor rendkívül lelkes vezetője, Daróczi Csaba mindent megtett, hogy mindenhova eljussunk, minden intézetben minél több kutatóval találkozzunk, és kötetlenül, nyugodtan elbeszélgethessünk. Így esett egy alkalommal, hogy olyan jeles személyiségekkel is, mint Bársony István professzor úr egymás mellett ültünk a tábortűznél. Természetesen a nyársam kiizzítását látva egyből az anyagszerkezet változásaira hívta fel a figyelmemet, majd egyszer csak lekapta a szerencsekalapom, és felpróbálta. Ott ismerkedtem meg dr. Kertész Krisztiánnal, akit a mostani pályázatomhoz témavezetőnek kértem fel. Nagy örömömre elfogadta és nagy segítőkészséggel, sok hasznos tanáccsal, biztatással segíti munkámat.

Biztatásra pedig nagy szükségem is van a váratlan helyzetekben. Az utóbbi héten megjártam Csillebércet, ahol teszteltük az eszközömet. Bemutathattam a fejlesztést Kürtössy Jenőnek a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában vagy a Parlamentben az Innovációs nagydíj átadásán beszélgettünk tapasztalatainkról a világsiker felé tartó Zsombori Balázzsal, a Picto Verb fejlesztőjével.

Amikor megtudtam, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánjának, dr. Vajta Lászlónak kell így tizenhat évesen bemutatót tartanom a munkámról, az két érzést keltett bennem, az örömöt és a pánikot, de inkább az utóbbira emlékszem. Szerencsére nagyon pozitív élményt nyújtott a találkozó: új szempontokra, lehetőségekre és alkalmazási területekre hívta fel a figyelmemet. Nagyon hasznos, megszívlelendő tanácsokat és segítséget kaptam. Kevés motiválóbb dolog van annál, mint amikor egy ilyen szaktekintély meghallgat, és a feltett kérdésekből éreztem, hogy egyből a problémák lényegére keresi a megoldást.

- Ezek szerint elérted a célodat?

- Szeretném bebizonyítani, hogy minden középiskolás előképzettség nélkül is ki tudja használni az okos eszközökben rejlő lehetőségeket, így most a második fázis következik: igyekszem látványos bemutatókkal felkelteni az érdeklődést és felmérni a hatást.

A látványos kísérletezést, eszközépítést nagymértékben megkönnyíti az, hogy már pár soros programokkal megoldható a vezérlés. Akik haladó szintre jutnak, a távoktatásnak, online egyetemeknek köszönhetően is továbbléphetnek. Az austini egyetem UTx 6.001-es kurzusát rövidesen befejezem, nagy örömömre az oklevélhez szükséges pontszámot már meghaladtam.

Jó visszaigazolás, hogy az általam fejlesztett eszköz mikroprocesszorát tanítják Austinban, ami azt jelenti, hogy aki ennek a használatát megtanulja, annak a tudása az egész világon megállja a helyét. Remélem és célom, hogy minél többen legyenek, akik a magyar találékonyságra jellemző közösséget építhetnek.

Találkoztam olyan szerencsésebb helyzetben lévő pályázókkal is, akiknek munkáját felkarolta egy-egy cég, és kevesebb gondot jelent az anyagi háttér biztosítása, mint esetemben, amikor, ha hajnalban egy csavarhúzót beleejtek a limitált kiadású fejlesztői eszközömbe, az egyszerre az eszközt és a családi kasszát is rövidre zárja.