Ahova végzetük sodorta, ott érte őket a vég

- Hajtsunk fejet azon katonák előtt, akik soha nem térhettek haza a harcmezőkről, fogolytáborok bugyraiból. A hadba hívott katonákat a háború kérlelhetetlen logikája vezette a különböző hadszínterekre így a tapolcai medencébe is. Ahova végzetük sodorta, legtöbbször ott érte őket a vég. Hittek-e valamilyen eszmében, vagy csupán a számukra meghatározott feladatokat igyekeztek teljesíteni? Ennyi idő távlatából már nem sok jelentőséggel bír. Katonák voltak, akiket parancsuk teljesítése közben ért utol a halál. Életüket áldozták a háború oltárán. Az örökre eltávozott katona már nem ellenség, a sírban egyformák, akik egykor egymás ellen harcoltak. Az életben még fegyverüket fordították egymás ellen, de haláluk megmutatta, kik is ők valójában. Bajtársak, akiknek közös sorson kellett osztozniuk. Nem egyenruhában öltöztetett gyilkológépeket kell látnunk bennük hanem az embert aki sohasem térhetett haza szeretteihez. Megilleti őket a végtisztesség – mondta Holló József.

A Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület elnöke, Horváth Gábor és Holló József koszorúzik
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Az ünnepség koszorúzással zárult.