Gyökerek

Emily Bölk, az FTC-Rail Cargo kézilabdázója jó hangulatú nyilatkozatot adott a Ferencváros televíziójának a norvég Vipers feletti, Bajnokok Ligája-csoportmeccs megnyerése után. A német átlövő a győzelem fontosságáról, saját formájáról, itteni tapasztalatairól, a további BL-kilátásokról is részletesen beszélt.

Magyarul! Folyékonyan, választékosan, a toldalékokat szinte hibátlanul használva, pazar kiejtéssel és intonációval.

Bölk tavaly nyáron igazolt Budapestre, valószínűleg nyelvzseni.

Csakhogy nem ez a lényeg: a képességnél is fontosabb a szándék. Hiszen számos esetben éppen ennek a hiánya a fő gond; az, hogy hosszú évek óta nálunk élő, sportoló, edzősködő, temérdek pénzt kereső légiósokban fel sem vetődik az igény nyelvünk legalább alapfokú elsajátítására. Egy felismerhető üdvözlésre, gesztusra, fél mondatra sem futja tőlük.

Ez egyrészt az ő tiszteletlenségük, nemtörődömségük, másrészt a befogadó közeg gyengesége. Talán nem véletlen, hogy Bölk egyik fradista elődje, a spanyol Nerea Pena is úgy megtanulta a nyelvünket, hogy jelentkezett a magyar edzőképző tanfolyamra. A szakosztálynál ugyanis alapelv, hogy bár külföldiekre szükség van, a Ferencvárosnak meg kell őriznie magyar identitását. Normális esetben nincs ebben semmi rendkívüli, gyökereit tekintve a Barcelona is spanyol, illetve katalán, a Kiel német, a Rosztov-Don orosz marad, akárhány külhoni kézilabdázót is szerződtet, és hiába lő valaki meccsenként tíz gólt, ehhez tartania kell magát.

A közös nyelvnek ráadásul nemcsak elméleti, hanem nagyon fontos gyakorlati jelentősége is van.

A mérkőzések legkritikusabb szakaszaiban a csapat és a stáb tagjainak félszavakból is érteniük kell egymást, de a ráérősebb hétköznapokon is csak e közös alapról lehet hosszabb értelmes, érzelmes beszélgetéseket folytatni. A nemzetközi sport pár száz szavas angol szókincse ehhez ugyanis elenyészően kevés.

Sepp Piontek neve nem cseng túl ismerősen mifelénk, de a története megszívlelendő. 1979-ben nevezték ki dán labdarúgó szövetségi kapitánynak, és a döntést kezdetben teljes értetlenség övezte: mit keres itt egy sokadrangú német? Aztán öt hét elteltével Piontek egy edzés után rögtönzött sajtótájékoztatón dánul kezdett beszélni – és tizenegy éven át a posztján maradt. Marco Rossi, a mi olasz mesterünk is megígérte, hogy a júniusi Európa-bajnokságra megtanul magyarul. Ha így lesz, ez nálam szinte felér egy ponttal a franciák vagy a portugálok ellen.