Kár, mentés

Attól tartok, hogy a magyar futballban soha nem fog divatba jönni az őszinteség. Évtizedeken keresztül pironkodtunk a sportágat amortizáló amatőr, rossz beidegződések miatt, miközben pontosan tudtuk, hogy nem a pályán van a legnagyobb különbség a magyar és a külföldi csapatok között.

Ismertem klubvezetőt, aki a nagy presztízsű mérkőzés előtt szándékosan tért ki a protokollvacsorán való részvétel elől, mert nem szeretett volna megégni a gyér nyelvtudása miatt. A kilencvenes években dolgozó klubmenedzser a csapat egyik szponzorának nevével ellátott hatalmas méretű reklámszatyrot töltött meg értéktelen ajándéktárgyakkal. A találkozó játékvezetője elsőre azt hitte, hifitornyot kap, nem akarta elfogadni a szatyrot, de amint látta, hogy toll és kulcstartó lapul benne, meggondolta magát.

Ennél valamivel jobb a helyzet 2020-ban, de nem sokkal. Őszintén nem értem, hogy a magyar csapatok miért titkolóznak a játékosok fizetéséről és a szerződéseik időtartamáról. Külföldön már rég nem ez a módi. Amikor a Real Madrid megállapodott Gareth Bale kölcsönszerződéséről a Tottenhammel, mindenki tudta, hogy a walesi szélső mennyit keres, és hogy meddig érvényes a két klub megállapodása. Az NB I.-es csapatok közül egyik sem hozza nyilvánosságra, mennyit költ az átigazolási piacon. A klubvezetők szerint ez méltányolható eljárás, sőt, tulajdonképpen kármentés. Hiszen amint hivatalos a szerződés hossza, ott lebzselnek a haszonleső ügynökök, és ki akarják menekíteni a klubból a játékosokat. Ők tudják…

Van rosszabb: a víruskommunikáció. Hónapok óta tudjuk, hogy a topfutballt sem kíméli a járvány, többek között az ötszörös aranylabdás, Cristiano Ronaldo, a 39 évesen is zseniális Zlatan Ibrahimovic, majd a szerdai Bajnokok Ligája-játéknap előtt a Bayern München szélsője, Serge Gnabry is megfertőződött. Az egyesületek, sőt, még a játékosok is alapvetésnek tekintették az erről szóló tájékoztatást.

Itthon nem ez a divat:

nálunk személyiségi jogokra hivatkozva szabotálja el a klub az adatszolgáltatást, vagy letudja azzal, hogy X. vagy Y. sérült.

És lehet spekulálni, hogy miért maradt ki a csapatból a tavalyi házi gólkirály, és miért nem játszik idegenben a nyáron vásárolt szélső. Éppenséggel lenne rá ésszerű és hiteles magyarázat.

Megint ott tartunk, ahol nem kellene. Bosszantó, mert őszinteségben sokkal könnyebben felzárkózhatnánk az élmezőnyhöz, mint bármi másban. De valahogy ez nem sikerül. Fontosabb a kármentés. Kár.