„Lazo” vicc

Amikor ez a jegyzet íródik, még nem tudni, hogy miként mutatkozott be a Mol Vidi FC az Európa-ligában. Egyetlen dolog viszont biztos: Danko Lazovic nem volt ott a kezdőben, de még a kispadon sem. Egy hete uralja a találgatási toplistát futballberkekben, hogy mi lelte a bajnokcsapat meghatározó játékosát, amikor a nemzetközi kupameccsek előtti utolsó pillanatban abbahagyta a futballt.

Több mint három évtizede követem kiemelt érdeklődéssel a magyar labdarúgás történéseit, de ilyen esetre nem emlékszem. Lazovicról mindenki tudja, hogy komoly játékosmúlttal jött a magyar bajnokságba és még 35 évesen is meccseket eldöntő megmozdulásai voltak. Ha elkapta a fonalat, élmény volt nézni a kulcspasszait, lövéseit. Vessenek a macskák elé, de

én még azt is élvezettel figyeltem, ahogy meccsenként legalább kétszer eljátszotta a partra vetett hal című szimulálós magánszámát.

Szóval igazi színfolt volt a szerb támadó, aki nem is olyan régen még egy riportban arról beszélt, hogy mindennap szenvedélyesen megy edzeni, annyira szereti még a futballt.

Aztán az El-selejtezőkön is voltak jó megmozdulásai a szerb klasszisnak, elég, ha az utolsó hazai Vidi-gólra emlékszünk, amikor az AEK Athén ellen Kovács István hosszú indítását úgy vette át mellel, hogy a védő egyből lecsücsült, ahogy pár másodperc múlva a kapus is. Be is nevezték a temperamentumos támadót a csoportkörös csapatkeretbe – aztán hirtelen kijött egy szűkszavú közlemény, hogy vége a sportpályafutásának. Ennél talán csak az lett volna meglepőbb, ha az egyik mérkőzés közben ballag le a pályáról azzal, hogy köszi, gyerekek, nekem ennyi elég is volt.

Rebesgetik, hogy öltözői balhék főszereplője volt, hogy a szerb vonulattal kissé elszaladt a ló a klubnál, meg hogy a Felcsút elleni feszült találkozó után történt valami, aminek nem kellett volna megtörténnie. Mások arról beszélnek, hogy családi okok vagy egy szerb klub sportigazgatói széke miatt döntött így Lazovic. Mindenesetre sem az edző, sem a klubelnök nem nyilatkozik, nyilván fő a béke és a nyugalom, de az igazság vélhetően úgyis felszínre tör.

Addig a szurkolóknak marad a találgatás, meg a nyolcvan meccsen 29 gólt és 29 gólpasszt jegyző focista valamelyik fifikás megmozdulásának vagy díjnyertes színházi alakításainak felidézése. Persze, ha a Mol Vidi FC sorra hozza a jó eredményeket a nemzetközi kupában és a bajnokságban is magára talál, akkor a Lazovic-féle tragikomédia háromnapos csodája lassan a múlt rejtélyes ködébe vész.