Könnyező kapitány, ünneplő szurkolók

Sikerült. A Kölnből hazatérő veszprémi kézilabdacsapatot alaposan megünnepelték az aréna előtt tartott köszöntésen. Messze nem voltak annyian, mint ahányan egy nappal korábban ugyanitt végigizgulták a hetesekkel elbukott döntőt, de néhány száz ember így is összegyűlt a csarnoknál. Ha a vasárnapi horrorfinálét megnyeri az MVM, nyilván még a parkoló is kicsit lett volna a bajnokok fogadására, de a kilátogató szurkolók így is boldogan éltették a csapatot.

Az egyenként színpadra szólított játékosok arcán viszont jól látszott a mérhetetlen csalódottság és a fizikai kimerültség sejtekig hatoló elegye.

- Szép volt fiúk, szép volt fiúk! Mi vagyunk a legnagyobbak! – skandálta a tömeg, úgy, mintha kedvenceik idén végre elhódították volna a vágyott trófeát. Így még szívfacsaróbb lehetett veszprémi játékosnak lenni a színpadon.

- Tegnap kicsit meghaltunk, de mára feltámadtunk – kezdte köszöntőjét Porga Gyula polgármester, aki kérte: szeresse mindenki ezeket a fiúkat. - Nemcsak azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert most van rá a legnagyobb szükségük – fogalmazott, hozzátéve: bízik benne, a sors sokszorosan adja majd vissza, amit vasárnap elvett.

- Nehéz mit mondani, de azt mindenképpen meg kell említeni, hogy óriási sikerek állnak mögöttünk, óriási eredményeket értünk el – mondta Szabó János, az MVM Veszprém elnöke arra utalva, hogy a bakonyiak idén is begyűjtötték a Magyar Kupa és bajnoki címet, a SEHA-liga elsőséget és a Szuperkupát, ezek mellett a BL-győzelemhez is csak egy pici hiányzott. Szabó János megköszönte a szurkolók egész éves támogatását, megjegyezve: „az erkölcsi aranyérem a miénk”.

Nagy László csapatkapitány kiemelte: óriási élmény, hogy ennyien köszöntik ma is őket. - Nekünk most nagyon fáj a szívünk, nagyon szomorúak vagyunk. Egész évben számíthattunk rátok és igyekeztünk meghálálni a szereteteteket, amelyet fantasztikus volt megtapasztalni. Igyekszünk a jövőbe nézni, ismét eljutni a négyes döntőbe és elhozni végre azt a fránya aranyat. Megérdemlitek, talán jobban is, mint mi – mondta a klasszis kézilabdázó elcsukló hangon, könnyeivel küszködve.