Az úrkúti Márton Gábor két kisfia is Ajkán futballozik

A megye I-es bajnokság, forduló válogatottjába legtöbbször beválogatott, negyvenedik évét taposó rutinos játékossal beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről.

- Igazi foci-lokálpatriótának tartják.

- Hűséges típus vagyok. 1986-ban az Ajkai Bányászban kezdtem bontogatni szárnyaimat. Végigjártam a ranglétrát, és 1994-ben mutatkozhattam be az első csapatban. NB-s pályafutásom során két évet húztam le a Tapolcai IAC-nál, de ezt a kis kitérőt leszámítva végig az Ajkát erősítettem. Tehát elmond-ható rólam, hogy ezer szállal kötődöm szeretett klubomhoz.

- Viszonylag fiatalon, 30 évesen úgy döntött, hogy felhagy a magasabb osztályú labdarúgással, miért?

- Röviden: munka, család, otthonteremtés. Bővebben: a 2006-os szezonban az FC Ajkával feljutottunk az NB II-be. A magasabb osztály nagyobb követelményeket támasztott velem szemben, amit a munka és a párommal közös otthonunk építése mellett már nem tudtam vállalni. Nehéz döntés volt, de így utólag mondhatom, hogy nem bántam meg.

A szezon végén Márton Gábor (fehérben) megint összeül magával és eldönti, folytatja-e a focit Fotó: Penovác Károly

- Levezetésnek indult az úrkúti kaland, aztán sikertörténet lett belőle.

- Így igaz, egy évre, levezetni igazoltam a megye I-es klubhoz. Az egy szezon helyett már a tizediket húzom le, és úgy gondolom, ez mindent elmond a társaságról. Jól érzem magam, rendkívül családias, összetartó gárdára találtam. A titkunk, hogy igazi csapat vagyunk.

- Az elmúlt évek során ezt az ellenfelek is megtapasztalhatták. A tavalyi ezüstérem előtt hatszor nyerték meg a bajnokságot, ez önmagáért beszél. Hogy látja az idei szezont?

- A tavalyi idényben a Veszprém, idén pedig a Pápa és a Balatonfüred kimagaslik a mezőnyből. Az 2016/2017-es évadra célként a dobogót tűztük ki, ami szerintem vállalható. Sok sebből vérzünk, például többszörös gólkirályunk, Korpos Tibor térdsérülés miatt több hónapra kidőlt. Gondjaink ellenére azonban bizakodó vagyok, és remélem, hogy a már említett csapategység átlendít minket a nehéz időszakon.

- Az ellenfelektől több edzőt is megkértünk, hogy mondjon három meghatározó játékost az úrkúti csapatból, és elárulhatom, Márton Gábor mindegyik trénernél ott volt a legjobbak között. Mivel hívta fel magára a szakértők figyelmét?

- Ez nagyon megtisztelő. Nekem minden meccs egy Bajnokok Ligája-ütközet, úgy készülök, hogy csak a győzelem az elfogadható eredmény, persze, a nagyobb tudás előtt fejet kell hajtani, veszíteni is tudni kell. Szív, akarat, alázat - ezzel a három szóval tudnám jellemezni játékomat.

- Amennyiben egyszer véget ér a levezetési időszak, hogyan képzeli el a jövőt?

- Nyáron, a szezon végén megint összeülök magammal és átgondolom a jövőt, úgy szeretném abbahagyni a focit, hogy ne legyen bennem hiányérzet. Távlati terveim között nem szerepel az edzősködés.

Húszéves voltam, amikor édesapám fiatalon szívinfarktusban meghalt. Akkor megfogadtam, hogy ha lesznek gyermekeim, minden lehetséges szabadidőmet velük fogom tölteni.

Két kisfiam van: Gergő nyolc-, Dávid ötéves, mindkettő Ajkán focizik. Úgy néz ki, az életünk még sokáig a labdarúgásról fog szólni.