Maróti Béla sokat vár magától a Lombard Pápa mezében

- Veszprémi nevelésű játékos vagy, itt ismerkedtél meg a futballal. Milyen emlékeket őrzöl erről az időszakodról?

- Nagyon nagy köszönettel tartozom a veszprémi fociosztálynak, hálás vagyok, hogy bekerülhettem az akkor még gyerekcipőben járó programba. Fiatalkorban fontos dolgok dőlnek el, egy labdarúgó ekkor szerzi meg az alapokat. Balogh Károly keze alatt kezdtem a pályafutásomat, nála kerültem fel a Veszprém első csapatához, ami akkor a magyar másodosztályban szerepelt. Egy Magyar Kupa-meccsen figyelt fel rám Mezey György, a Vasas akkori edzője, és 2000-ben leigazolt az angyalföldiekhez - így indult az NB I-es karrierem. Szívesen emlékszem vissza a veszprémi időszakra, hiszen sokat köszönhetek a helyi labdarúgásnak.

- Két évet játszottál a Vasasban, majd viszonylag hamar idegenlégiósnak áltál, Ausztriába szerződtél. Jó döntés volt?

- Az ausztriai légióskodás próbálkozás és kényszermegoldás volt egyben, ugyanis a Vasasnál kaotikus állapozok kezdtek eluralkodni, ami később a fővárosi klub ideiglenes megszűnéshez vezetett. Adódott számomra egy osztrák lehetőség, én pedig belevágtam a kalandba. Visszagondolva, talán nem kellett volna kimennem Ausztriába, különböző okokból kifolyólag nem úgy sült el számomra a külföldre szerződésem, ahogy reméltem. Habár a sógoroknál töltött második évem már jobban sikerült, két év után a hazatérés mellet döntöttem, és ekkor kezdődött számomra a kaposvári időszak.

- Aztán megfordultál nagy múltú fővárosi csapatokban is, a Honvéddal például Magyar Kupát nyertél. Lehet azt mondani, hogy a Ferencvárossal elért bronzérem a pályafutásod csúcsa?

- Igen, mondhatjuk, hogy a Fradi volt a csúcs, hiszen Magyarország legnagyobb múltú klubjával értem el harmadik helyet a bajnokságban úgy, hogy alapembernek számítottam a csapatban. Egy ilyen klubban, ilyen közönséggel a játékos háta mögött nagyszerű érzés futballozni. De szívesen emlékszem vissza a Kaposváron töltött évekre is, hiszen a somogyi klub lehetőségeihez képest remek eredményeket értünk el. Persze szép emlék számomra a Magyar Kupa-győzelem is, azonban a szívemhez a Ferencváros áll a legközelebb.

- Az átigazolási időszakban eléggé kapósnak bizonyultál, több klub is érdeklődött irántad. Miért döntöttél a Lombard Pápa mellett?

- Nem titok, több csapattal is tárgyaltam. Úgy éreztem, a Lombard vezetése szeretne a legjobban megszerezi, ennél a csapatnál számítanak rám a leginkább. Szimpatikus volt számomra, hogy olyan szerepet szánnak nekem a csapatban, ami megtisztelő és újabb kihívások, komoly feladatok elé állít. Örülök, hogy sikerült megállapodnom a Lombarddal, véleményem szerint itt is lehetne valami nagyot alkotni, és én ezért jöttem Pápára. Jelenleg próbálok arra összpontosítani, hogy utolérjem magam, hiszen a Ferencvárosban az elmúlt fél évben kevesebbet játszottam. Különösebb céljaim egyelőre nincsenek, szeretnék beépülni a csapatba, valamint minél jobb játékkal bizonyítani a közönségnek és azoknak, akik bíznak bennem.

- Hogyan érzed magad Pápán, mi a véleményed a csapatról?

- Pápa szinte a második otthon, gyerekkoromban sok időt töltöttem a városban. A Lombarddal kapcsolatban rögtön szembetűnő volt, hogy nyugalom van a klubnál, a játékostársak nyitottak, és baráti, közvetlen az öltözői hangulat. Tehát az első benyomásom nagyon jó a klubról.

- Régóta ismert, meghatározó tagja vagy a magyar bajnokságnak. Belülről milyennek látod az NB I-et?

- A magyar bajnokság nagyon hullámzó. Gyakran előfordul, hogy egy-egy csapat elkapja a fonalat és hosszasan jól teljesít egészen addig, amíg valami rendkívüli nem történik a klub háza táján. Többnyire a pénztelenség okoz gondokat. A Debrecen, a Videoton és a Győr kiemelkedik a mezőnyből a megfelelő, biztos anyagi hátterüknek, valamint a folyamatosan erősödő játékosállományuknak köszönhetően. A külföldi játékosok erőltetése véleményem szerint sokszor már túllépi az egészséges szintet. Gyakori probléma, hogy nem sikerül megtalálni a magyar és a külföldi futballisták között a megfelelő arányt. Hozzáteszem, mindez roppant nehéz feladat, és spotvezető legyen a talpán, aki sikeresen megbirkózik ezzel.

- Határozott, kőkemény, de sportszerű játékosnak ismertünk meg, gondolom, Pápán is ilyennek láthatunk majd téged.

- Persze, semmit sem változtatok az eddigi játékstílusomon, az ellenfeleknek nem ígérek „simogató” futballt, de a védekezés mellett a támadásépítésből is jó lenne kivenni a részemet. A szurkolóknak megígérhetem, mindent megteszek azért, hogy a Lombard minél jobb eredményeket érjen el. Elárulom, sokat várok magamtól Pápán.

Maróti Béla 1979. május hetedikén született Veszprémben. A Vasas csapatában kezdte profi pályafutását, első NB I-es mérkőzését 2000. november 11-én játszotta. 2002-ben Ausztriába igazolt, először az FAC Wien, majd az FC Kärnten játékosa volt egy-egy szezon erejéig. 2005 és 2008 között a Kaposvári Rákóczit erősítette, ezt követően pedig a Budapest Honvéd szerződtette. A fővárosi piros-feketékkel Magyar Kupát nyert 2009-ben. Némileg meglepő módon egy sikeres kispesti szezon után visszatért Kaposvárra, majd 2010-től a Ferencváros játékosa lett. Alapembere volt a Fradi bronzérmet nyerő csapatának, ám az idei évben _ Détári Lajos érkezése után _ már nem számoltak vele az első keretben. Maróti eddig közel kétszáz mérkőzést játszott a magyar élvonalban, miközben tizenháromszor az ellenfelek hálóját is bevette.