''Kézműves-foglalkozás'' a fociakadémián

Belgium és Portugália után idén Törökország volt a célország, ahová hatfős magyar küldöttség utazott. A négy hazai fociakadémia-igazgató, illetve az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) képviselője mellett a csoport "kakukktojása" Rugovics Vendel, a Veszprém FC USE vezetője volt.
 
- Természetesen nem nekem szólt ez a megtisztelő meghívás, hanem a veszprémi szakmai csapatnak  - mondta az isztambuli utazás után a volt válogatott labdarúgó. - Kollégáimmal akadémiai háttér nélkül is tudunk olyan játékosokat nevelni, akik nemcsak itthon a klubokban és a különböző korosztályos válogatottakban, hanem külföldön is megállják a helyüket.

- A kérdés adott: akadémia vagy nem akadémia?
 
- Azt gondolom, hogy köztünk és az akadémia között az az alapvető különbség, hogy mi "kézműves munkát" végzünk, szemben a futószalagszerű sorozatgyártással. Ráadásul nálunk személyre szabott a képzés, ami rengeteg feladatot jelent, de a gyakorlat azt mutatja: megéri. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy a Magyarországon elterjedt bentlakásos akadémiai rendszert már az idő túlhaladta, külföldön is rájöttek, hogy eredményesebb fejlődésük érdekében sokkal szabadabb környezetet kell biztosítani a fiataloknak. A megoldás: családoknál helyezik el a távolabbról érkező tehetségeket.

- A jövő kulcsszava tehát a személyre szabás lehet.
 
- Azt tudni kell, hogy az egyéni képzés és az egyénre szabott képzés között hatalmas a különbség. Előbbi jelentős részét a gyerek belső motivációból végzi, melyhez mi minden segítséget megadunk. Az igazi tehetségnek örömet okoz az állandó gyakorlás. Az utóbbi viszont a legmagasabb szakmai hozzáértést kívánja meg az edzőktől. Ez azt jelenti, hogy szinte el kell mélyedni a fiatal játékos agyában. A futball ugyanis agyjáték, a láb csak a kivitelező. Fel kell tehát fedezni, hogy adott ifjú agya mire képes. Szintén alapszabály: kreatív játékost csak kreatív edző tud nevelni. Utóbbira egyébként Isztambulban is óriási hangsúlyt fektetnek, amit különösen jó volt hallani, mert ez egyezik a VFC USE filozófiájával is.

- Feltételezem, a Veszprém és a Fenerbahce vagy a Galatasaray körülményei között volt némi különbség.
 
- A futball mindkét említett klubnál életforma, a feltételrendszer pedig infrastrukturális és pénzügyi szempontból egyaránt csúcskategóriás. Azzal azonban ők is tökéletesen tisztában vannak, hogy mindez semmit nem ér a szakembergárda szakmai tudása nélkül. Ugyanazt tapasztaltuk, mint korábban Hollandiában: ebben a korban a legmagasabb szintű képzés az egyetlen fontos cél.
 
- A törökök pillanatok alatt Európa élcsapatai közé léptek.
 
- Ennek okai szerteágazóak. Például a Galatasaraynál hatezer utánpótláskorú játékos van, és kivétel nélkül mindegyik megtesz mindent azért, hogy bekerüljön a felnőtt csapatba. Ám, ha mégis akad olyan, akinél a motiváció nem elég, akkor is a maximumot kell nyújtania, ugyanis gyakorlat, hogy a legjobb 124 labdarúgó negyedét minden évben lecserélik. Így tartják őket folyamatosan sakkban, hiszen az köztudott: a legmagasabb szintre csak a mentálisan legerősebbek juthatnak el.

- Érdekes lenne ezt bevezetni Veszprémben...
 
- Szerintem azonnal elsöpörne minket a népharag. Ez nem a mi módszerünk, és szerencsére nem is kell átvennünk, mert a mienk is tökéletesen működik. Vagyis a mi emberséges, de magas szakmai színvonalú munkánk is állandó visszaigazolást kap.

Elképesztően kedvező körülmények

Rugovics Vendel elmondta, hogy a Galata stadion két esztendővel ezelőtt épült és csodálatos látvány. Azonban talán még ennél is szebb a Fenerbachce arénája, amelynek 55 ezer ülőhelye szinte valamennyi hazai meccsen foglalt. Mosolyogva mesélte a történetet, hogy amikor Mészöly Kálmán lett a Fener edzője és meglátta a létesítményt, megkérdezték tőle, hogy meddig szeretne maradni Törökországban. Ő pedig a stadionon elámulva azt válaszolta: addig, amíg ti voltatok nálunk, 150 évig!