Fojtás és ájulás

Az más kérdés, hogy mindezek ellenére a legyintés helyett csupán az elismerő és gratuláló kéznyújtás lehetősége adódott a fiatalember valamennyi ellenfelének. Molnár Gábor ugyanis a horvátországi Dakovo városában rendezett négynapos világbajnokságon két kategóriában is aranyérmet szerzett.

- Hat éve nősültem Sümegre, azóta itt élek - kezdte a bemutatkozást a világ legjobb brazil jiujitsu harcosa. - Tíz éves korom óta a harcművészetek különböző műfaját űzöm. Judo, aikido és egyéb stílusokat próbáltam ki, végül a brazil jiujitsunál álltam meg.

- Ez azért is furcsa, mert a harcművészek nagyon tudják dicsérni azt az egy stílust, amit művelnek.

- Én nem válogattam, egyszerűen így hozta a sors. Nincs egyébként gondom semmilyen másikkal, hiszen tanítványaim és jómagam is a ketrecharctól kezdve a kempon keresztül az MMA-ig mindenféle versenyen elindulunk. A brazil forma amúgy a judóból alakult ki és a nemzetközi birkózó szövetség szerint tíz éven belül felkerülhet az olimpia műsorába. 

- Kicsit ijesztő a halandó számára a feladásig tartó, gondolom pokoli fájdalmakkal járó bunyó.

- Pedig nincs ebben semmi rendkívüli. Én is ájultam már el, amikor úgy befogtak. Az más kérdés, hogy a világbajnokság azért van annyira színvonalas, illetve van akkora a győzni akarás a résztvevőkben, hogy bizony időnként reccsent a könyök, vagy gipsz kellett a lábra. Vagyis a végsőkig küzdöttek a harcosok.

- Van, akinek a gipsz, másnak viszont két aranyérem jutott.

- Két kategóriában indultam, az edzőruhások és az úgynevezett pólósok között. Előbbi judoruhát, vagyis remek kapaszkodót jelent, utóbbiban pedig e nélkül birkóztunk. Összesen hat meccsem volt, ebből négyet lekopogtak az ellenfeleim. Érdekesség, hogy mindkét döntőben ugyanazzal az amerikai Stewarttal néztünk farkasszemet, ráadásul mindkettő hosszabbítás után fejeződött be. És hogy tovább szaporítsam a hasonlóságokat: mindkét első helyemet ugyanannak a technikának köszönhetem, melyet az ellenfél lábának kikerüléseként lehetne körülírni.

- Azért biztosan tud olyan jellemzőt mondani, amely miatt a brazil jiujitsunál kötött ki.

- Tetszik benne, hogy nagyon szigorú az előrejutás rendszere. Nem számít, hány éve űzöd, mennyit fizetsz, csak a harci tudás a döntő. Tehát, ha legyőzöl minden fehér övest, akkor megkapod a kéket, ha legyűröd a kékeket, akkor jöhet a lila öv. Én például eddig jutottam, miközben az amerikai fiú már a barna fokozatot viselte.
 
- Az tény, hogy jó példát mutat tanítványainak.

- Természetesen ez sem mellékes cél. Sümegen, valamint Tapolcán is vannak csoportjaim, közel harmincan lehetünk. Sok tehetséges fiatalnak igyekszem átadni a tudást, amit sikerült elsajátítanom.

A harcművészeti bajnokságokon értelemszerűen a versenykiírás határozza meg a szabályokat. A vébén egy menet négy percig tartott és a sportágnak megfelelően állásból indult, de elsősorban a földharc a meghatározó. Ezidő alatt kell az ellenfelet feladásra késztetni, ha nem sikerül, akkor következik a hosszabbítás, ami az első pontok szerzéséig (vagy ismét a feladásig) tart.

A 36 éves Molnár Gábor elmondta még, hogy kizárólag saját erőből versenyeznek, és elég mostoha körülmények között készülnek. Ugyanakkor szeretnék, ha az önkormányzat és néhány szponzor melléjük állna. Van is miért, hiszen Kulics Péter, Győrfi Villám Zsombor, Horváth István, Tamás László, Pintér Tamás illetve a sümegi és a tapolcai kölyökcsapat egyaránt érmek sokaságát gyűjtötte már be.