A sportot építette - Dr. Nádori Lászlót mindenütt üres telek, félkész ház várta

- Több mint fél évszázada annak, hogy tanár úr a TF-en átvehette diplomáját. Miként sodródott annak idején erre a pályára, amelyen oly csodálatos, és akár hazai, akár nemzetközi szinten nézzük, nem kevésbé eredményes éveket töltött el?

- Először 1948-ban, Abaújszántón harmadéves főiskolásként tartottam sportra ösztönző előadásokat a falusi sportvezetőknek - kezdte a visszaemlékezést többnem-zedéknyi testnevelő tanár oktatója, nemritkán példaképe. 

- Egy évvel később pedig Gödöllőn annak a százfős társaságnak, amelyet az egész ország területéről választottak ki. Ezt követően, 1950-ben szereztem a Testnevelési Főiskolán a diplomámat.

- Sokan aztán ezen a ponton megállnak, s az iskolákban pedagógusként élik le az életüket. Nádori Lászlót azonban az oktatói munka mellett eléggé más területekre is elsodorták az élet hullámai. 

- A főiskola elvégzése után sportszervezői feladatokat kaptam. Én voltam az első testnevelő tanár a sportvezetésben. Abban az időszakban kezdtük kialakítani az OTSB országos és területi, megyei szervezeti egységeit. 

Ekkor dolgoztuk ki a szakszövetségek működési szabályzatát, a sportági versenyszabályzatokat és versenykiírásokat, az edzőképzés rendjét, a játékvezető- és versenybíróképzés módszertanát. Ekkor fektettük le az olimpiai válogatottak kialakításának, felkészítésének rendszerét. Több-kevesebb változtatásokkal ezek a mai napig funkcionálnak.

- A római olimpia évétől, 1960-tól már egy más területen dolgozott. A sportolók felkészítésének tudományos hátterét igyekeztek kialakítani. Mi váltotta ki az igényeket?

- A sportélet lendületes fejlődése. Ezért jött létre a Testnevelés Tudományos Kutatóintézet, amelyben szintén volt némi szerepem. Az edzéselméleti kutatások eredményei alapján adtunk programot az intézetnek. Ekkoriban jöttem arra rá, hogy nélkülözhetetlen a társtudományok alkalmazása. 

Ezekben az években - immár 37 évesen - az egyetemen pszichológusi diplomát is szereztem, majd 1981-ben elnyertem az MTA akadémikusi doktori fokozatát.

- Ekkor már idehaza az edzéselmélet elismert szaktekintélye volt. 

- Erőfeszítéseim eredményeként ez előbb féléves tantárgy lett, majd 1971-től már négy félév után vizsgával zárultak az ez irányú tanulmányok. A tankönyv öt kiadást ért meg a TF-en és kettőt a Pécsi Tudományegyetemen.

- Dr. Nádori Lászlót azonban nemcsak itthon, de külföldön is hamar felkapta a hírnév. Sok országban terjesztette a sporttudományos tanokat. 

- 1968-ban előadást tartottam Várnában, ahol 23 ország képviselőivel megalakítottuk a Nemzetközi Sportpszichológiai Társaságot, amelynek 1985-től főtitkára, 1991-től alelnöke voltam. Öt évvel később megalakult az Európai Nemkormányzati Sportszervezet, amelyben szintén elnökségi tagságot viseltem. 

Ennek a testületnek a munkájában egészen 2001-ig vettem részt. Időközben bejártam a világot. Olimpiák, világ- és kontinensbajnokságok egész során vettem részt, hiszen mindegyikhez kapcsolódik a tudományos társaságoknak a munkája.

- Egy következő nagy fejezet a tanár úr életében a politika. Sikamlós terület...

- Tagja lehettem az első szabadon választott parlamentnek. Az SZDSZ Tolna megyei szervezetétől kaptam felkérést, s így lettem az oktatási, művelődési és sportbizottság tagja. 

A sportalbizottság elnökeként, úgy érzem, jelentős részem volt a tornaterem-építési program, a kerékpárút és az olimpiai járadéktörvény kezdeményezésében, megalkotásában és elfogadtatásában. 

Talán ezt a sokoldalú tevékenységet honorálták most az életműdíjjal, amit azzal indokoltak: az elmúlt csaknem hatvan esztendőben a sportélet szakmai megalapozásáért, megújításáért, támogatásáért ítélték nekem.

- Azonban a gazdag életmű egy jelentős területéről még nem esett szó. Népes családjáról még egy szót sem ejtettünk.

- Hát... Talán ez a terület az, amellyel a legszívesebben büszkélkedem. Négy lányom él szerte a világban. Mostanában már akkor vagyok a legboldogabb, ha a január tizenegyedikei születésnapomon a hét unokám és négy dédunokám közül minél többen köszöntenek. 

Legutóbb huszonhárman voltunk. Ilyenkor (is) előveszem a harmonikát, s játszom nekik. Magyarul, németül, angolul, franciául, kinek is szól éppen a dal...Sokszor ugyana véletlen terelte az életét,de mdig egy irányba