A retró bűvöletében

Takács Jánost mindig is vonzották a régi dolgok, de a céltudatos gyűjtés számára több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött el. Mint mondta, eleinte az ismerőseitől, más gyűjtőktől, vagy éppen az internetről szerezte be a hőn áhított tárgyakat, később pedig, amikor már a helyiek körében ismertté vált tevékenysége, gyakran hívták, hogy nézzen szét régi házak padlásain.

fotó: Vallner Bettina

– Ami másoknak szemét, az lehet, hogy számomra érték, sokszor pedig egészen hihetetlen dolgok kerülnek elő. Kezdetben csak játékokat gyűjtöttem, azokból is kizárólag a magyart. Később aztán szert tettem NDK-s, csehszlovák, orosz, sőt amerikai játékokra is, így a gyűjteményem több ezer darabosra duzzadt. Ezután a bicikliláz kapott el: 1984-ben vásároltam egy versenybiciklit, majd évekkel később véletlenül megláttam egy ugyanolyan kerékpárt az interneten. Megvettem, aztán ahogy az lenni szokott, vásároltam még egyet, és még egyet. Ezekből is elsősorban a magyarokat gyűjtöttem, mára közel negyven darab különböző típusú és évjáratú kerékpárt tudhatok magaménak. Emellett szívesen újítok fel régi autókat, motorokat is – árulta el a lelkes gyűjtő.

A lendület pedig nem hagyott alább: a járműveket számtalan érdekesség követte. – Az egyik padláson találtam egy régi rádiót. A tulajdonos kidobta volna, ezért úgy döntöttem, elhozom. Majd elkezdtek vonzani az antik televíziók, amik egyébként nagyon jól mutatnak dekorációként is. Minden érdekelni kezdett, ami retró: a több évtizeddel ezelőtti fényképezőgépeken keresztül a régi táskákon át a ’70-es évekbeli búvárszemüvegekig – mesélte lapunknak Takács János.

fotó: Vallner Bettina

A tetemes gyűjtemény egy része állandó kiállításként az egyik helyi kávéházban kapott helyett. Ez a tárlat az ’50-es évektől egészen a ’90-es évekig terjedő korszakot öleli fel, és minden megtalálható itt, amiről egy retrorajongó csak álmodhat: zenegép, bakelitlemezek, szocreál fotelek, pedálos autók, antik kávéfőző, rádiók, fényképezőgépek, biciklik, évtizedekkel ezelőtti üdítős- és sörösüvegek, sőt egy, a ’70-es évekből származó tárcsás telefont is.

- Minden gyűjtőnek van a birtokában legalább egy olyan dolog, ami nagyon ritka. Természetesen én sem vagyok kivétel: a sors úgy hozta, hogy szert tettem egy Szentesi István-féle pedálos autóra, amivel Magyarországon egyedül csak én büszkélkedhetek. Amikor hozzájutottam, még darabokban volt. Egy gyűjtőtől vásároltam meg, aki valószínűleg nem is tudta, pontosan mit ad el. Ez az autó felbecsülhetetlen értékű. Felújítottam, és azóta már többen is próbálták megvásárolni tőlem, de nem adtam el – magyarázta Takács János.

A tapasztalt gyűjtő kiemelte, akik régi tárgyakat gyűjtenek, elengedhetetlenül kötődnek is ezekhez a dolgokhoz. – Az embereknek szükségük van a nosztalgiára. Ha nem lennének gyűjtők, akik megőrzik a régi tárgyakat, eszközöket, akkor ma már nem lennének magánmúzeumok sem. Magyarországon ugyanis a legtöbb gyűjtemény magánkézben van. Szerencsére mindig vannak olyan emberek, akik elteszik, megőrzik, óvják és felújítják a régi dolgokat – mutatott rá.

- Van, aki bicikliket gyűjt, más szódásüveget, de olyannal is találkoztam már, akinek porszívógyűjteménye volt. Ez egy hobbi, ami képes éltetni az embereket. Azonban nem szabad túlzottan elrugaszkodni sem. Láttam gyűjtőket, akik rosszul érezték magukat, ha üres kézzel tértek haza egy piacról, vagy éppen rengeteg pénzt adtak ki a kezükből egy-egy ritkaságért. Vannak ugyanis olyan tárgyak, amelyek horribilis összegekbe kerülnek, mert csak néhány darab van belőlük. Mindig annak van értéke, amiből keveset gyártottak – hangsúlyozta.

- A régi, tárcsás telefonokkal ellentétben a mai mobilokból már több ezer darab készül. Ezek soha nem lesznek retrók. Sok más dologgal szintén ugyanez a helyzet, ami felveti a kérdést: lehet-e még gyűjteni? Persze, hogy lehet! A mai napig kerülnek elő olyan ritkaságok, melyekből csak nagyon kevés maradt fenn. A gyűjtés örömén túl pedig nem másodlagos az sem: a különböző találkozókon, rendezvényeken rengeteg remek embert ismerhetünk meg – zárta gondolatait Takács János.