A házastársak a Teremtő elkötelezett munkatársai

A katolikus egyház a házasságról szóló tanítását a Szentírásból meríti. Alapvetően a Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy Isten az embert férfinak és nőnek, sőt, egymásnak teremtette, kettős feladattal. A házasságban a társak kiegészítik, segítik, a másik javát keresve akarják boldoggá tenni egymást, a kettő egy ember lesz. Ebben a kölcsönös kiteljesítésben fontos az élet szolgálata. Amikor gyermekeiket, Isten ajándékait befogadják szeretetközösségükbe, az még jobban kibontakoztatja az Úrtól kapott értékeiket, tehetségüket. Értük élnek, dolgoznak, és ez a szülők kapcsolatát is formálja, gazdagítja – tudtuk meg a házasság intézményének jelentőségteljes vállalásairól Salgó Ferenc kanonok-plébánostól.

Salgó Ferenc kanonok-plébános vallja, a gyermekek csodálatos világa formálja, gazdagítja a házastársak kapcsolatát Fotó: Laskovics Márió

- A házasság egy férfi és egy nő életközössége, Jézus az egységét, felbonthatatlanságát hangsúlyozza: amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. A keresztények között érvényesen megkötött szentségi házasság egy életre szóló, feloldhatatlan közösséget jelent, ami Istentől megáldott kegyelemforrás. A házasságkötéskor megvalósuló visszavonhatatlan, teljes odaadás eszménye túlmutat az emberen, csak Isten segítségével lehetséges. Ezért fontos, hogy a lehetőleg megbérmált házasulandók a hitben is úgy készüljenek fel, hogy erőt tudjanak meríteni a kölcsönös hűséghez, a család szolgálatához, a szeretet megőrzéséhez – közölte a házasság szentségéről az atya, s kiemelte a jegyesoktatás fontosságát, melyre az egyház legalább három alkalmat ír elő.

Mint mondta, minden felnőtt embernek törekednie kell, hogy élete gyümölcsöző legyen. Az emberiség feladata a jövő szolgálata, a jövő nemzedék felnevelése. Talán ma ez csorbát szenved, mert sokan nem mernek elköteleződni önös érvényesülésük, boldogulásvágyuk miatt. Az sem jó, ha két önző ember köti össze életét, mert abból nem lesz szép, harmonikus családi élet. Sokan a vadházasságban megelégednek a laza együttéléssel, de valójában nem köteleződnek el, nyitva hagyva a kiskaput a könnyebb elválásnak. De ez nem krisztusi magatartás, ezért is fullad sokszor kudarcba. Jobb esetben rájönnek az elköteleződés szükségességére, mert a kapcsolatuk valamilyen módon mégsem teljes.

Salgó Ferenc kanonok-plébános vallja, a gyermekek csodálatos világa formálja, gazdagítja a házastársak kapcsolatát Fotó: Laskovics Márió

- Ismeretségi körömben a legtöbben olyanok kötnek egyházi házasságot, akik már egy bizonyos időt együtt élve rádöbbennek, hogy a közös életvitelhez Isten áldása is kell, kevés a felek jó szándéka. Ezzel a meggyőződéssel meg is tapasztalják a teljességet, a Jóisten nem marad adós, s nyújtja a segítségét. Aztán a gyermekáldás sem marad el, melynek vállalása a mindenkori gazdasági és politikai helyzet állandó változása közepette bizalmat, élő hitet feltételez a Gondviselő iránt. Mindig nyitottnak kell lenni az élet befogadására – zárta gondolatait a római katolikus pap.