Házunk egészséges lakóklímája a megfelelő hőszigeteléssel kezdődik

Magyarország lakosságának 54 százaléka lakik önálló családi házban, ezért kiemelten fontos ezen típusú ingatlanok hőszigetelése. A nem új építésű ingatlanoknál számos kérdés merül fel az energetikai korszerűsítés kapcsán, hogy mit és hogyan érdemes felújítani.

Első lépésként azt kell felmérni, hogy a ház mely szerkezeteinél a legnagyobb a hőveszteség télen, vagy nyáron hol melegedik fel a leginkább. Általánosságban egyharmad részben oszlik meg a felelősség a homlokzat, a nyílászárók, majd minden más, tehát a padló, a tető és egyéb fűtési veszteséget képző házrészek között. Az igazán jó felújítás akkor alapos, ha minden szerkezetet érint, hiszen abban az esetben, ha csak egy szerkezet kap kiemelt figyelmet – például tökéletesen hőszigetelő a fal, de a nyílászárók még nem korszerűek –, akkor úgynevezett hőhidak keletkezhetnek. Ennek következményeként bár korábban nem tapasztaltuk a meleg levegő gyors távozását, a hőhidak eredményeképpen ezentúl sokkal gyorsabban kihűl az adott épület. Fontos szempont tehát a komplexitás, ha viszont erre nincs meg a megfelelő költségkeret, akkor elsőként érdemes azt a szerkezetet választani, amellyel a legnagyobb eredményt lehet elérni, ez pedig jellemzően a homlokzat vagy a nyílászárók korszerűsítése.

Néhány évtizeddel ezelőtt divat volt a perlittel kevert belső szigetelés, napjainkban azonban nem érdemes ezzel próbálkozni. A belső szigeteléssel ugyanúgy javulhatnak a ház energetikai mutatói, csökken a hőveszteség és a fűtésszámla is, azonban nem ez a jó megoldás. A hőszigetelés alapértelmezésben, ha kívül van, akkor úgy működik, mint egy télikabát, tehát védi az épület szerkezetét. Sokkal kisebb lesz általa a hőingadozás. Ha ez belülre kerül, ez a különbség még rosszabb lesz, mintha nem is lenne szigetelés. A belülről szigetelt falak jellemzően teljes keresztmetszetben átfagynak télen, teljesen felforrósodnak nyáron, ami már önmagában véve nem tesz jót a falnak. Erre létezik egy olyan szakmai mondás, miszerint „a télikabátot sem nyeljük le”, tehát a hőszigetelésnek alapvetően mindig kívül van a helye. Utólagos hőszigeteléssel azontúl, hogy a fűtési és a hűtési költségek csökkenthetők, hozzájárulhatunk a megfelelő beltéri páratartalomhoz: mérsékelhető vele a fal belső felülete és a léghőmérséklet közötti különbség, így minimalizálható a gomba- és az algaképződés veszélye is. Általános tévhit, hogy azért ne hőszigeteljünk, hogy a falon keresztül távozzon a pára. A falakon keresztül a beltéri páratartalom maximum 3–5 százaléka távozhat, így a meszes vakolatok és a rendszeres szellőztetés a leghatásosabb megoldások a pára elvezetésére. Tehát páratechnikai szempontból érdemes figyelni a belső oldalra is, hőszigetelés szempontjából azonban nincs kiemelt jelentősége.

Elsőként érdemes megnézni, hogy milyen vastag szigetelésre van szükség, ki kell számolni az adott beruházás megtérülési idejét, hiszen hiába korszerű valami, ha túl hosszú a megtérülési idő. Ideális esetben egy megfelelően kivitelezett hőszigetelés már akár két vagy három évtized alatt is megtérül. Amit szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egész hőszigetelés csak rendszerben működik megfelelően, épp ezen oknál fogva a rendszerhasználatra már konkrét jogszabályok is vonatkoznak. A hőszigetelő rendszer tanúsított paramétere, amely a minősítésében szerepel, csak a megadott rendszerben állja meg a helyét. Abban az esetben, ha külön válogatja össze az ember az egyes elemeket – vakolatot, ragasztót, alapozót, üvegszövetet –, nagy valószínűséggel nem fogja hozni az elvárt minőséget és működést, ráadásul így nem érvényes rá a gyártói garancia.