Szőlő metszése

Kunné Nagy-Rébék Renáta, a Veszprém Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága növényvédelmi mikológusa szerint figyelembe kell venni a birtokméretet is. Ezért többhektáros szőlőültetvényekben már télen el kell kezdeni a metszést ahhoz, hogy tavaszra az utolsó tőke is elnyerje legjobb formáját. Vannak olyan esetek, amikor télen is metszeni kell. A szőlő téli metszése esetén a metszőollóval, fűrésszel ejtett sebek nem gyógyulnak be. A metszéssel terjedő kórokozók közül kiemelt jelentőségű a baktériumos vesszőgolyva, valamint a korai tőkepusztulást okozó gombás betegségek (mint ESCA, eutipás rák, a feketefoltosság, a tőkék sztereumos elhalása). A kórokozók a fás részek sérülésein és a metszési sebeken keresztül jutnak be a fás részbe, a nagy sebfelülettel járó metszésmódok elősegítik a fertőzésüket.

Metszéskor az alábbi tünetek figyelhetők meg: agrobaktériumos vesszőgolyva esetében a tőkefejen, a törzsön és a vesszőkön egyenetlen felületű, karfiolra emlékeztető tumorok láthatók, melyek borsó, gyakran ököl nagyságúak. A tumorok alatt a kéreg és a faszövet elhal, a vegetációs időben tápanyag-szállítási zavarok lépnek fel. Az ESCA-nál a faszöveti részek elszíneződése, szövetbarnulás látható, az elszáradt fürtök fennmaradnak a tőkén. Eutipás rák esetén a tőkekaron és a törzsön, a metszett felületen ék alakú elhalás látható. Feketefoltosságnál a hajtáson néhány milliméteres fekete foltok láthatók, melyeken később a kéreg felszakad.