Bozsik Péter balatoni nyaralójában jártunk

A néhány évvel ezelőtt szövetségi kapitányként dolgozó Bozsik Péter mosolyogva említi, a házszámot, ha akarná, sem tudná elfelejteni, ugyanis 101. Pontosan annyi, mint édesapja – az egyetlen magyar, aki elérte a 100 válogatottságot – fellépéseinek száma a nemzeti együttesben. Persze, a ház vásárlásakor ez nem volt szempont, ugyanis édesapja akkor még javában futballozott. Az ötvenes évek végén szerezte meg az 1910-es években felhúzott téglaépületet, akkoriban még nem töltötték fel a partot, a víz ha nem is a kert végében volt, de közelebb, mint mostanság.

– Én 1961-ben születtem, apu pár évvel korábban vásárolta a házikót, ami közigazgatásilag Siófokhoz tartozik, a centrum három kilométerre található, akár be is lehet sétálni. Erre mostanában nem kerül sor, viszont szívesen kerékpározom, apukám Franciaországban élő bátyjától 1976-ban kaptam egy versenykerékpárt, amit azóta is használok. A család nem kel korán, 9 óra után, én reggel 7-kor, ébredés után bringával megyek a közeli boltba, ahol a napilapok mellett zöldségeket, kuglófot és friss péksüteményt vásárolok, általában fél 10-kor reggelizik a család a teraszon. Ezzel indul a nap. Az ebéd nem mindig meleg, a 30 fokos melegben a szendvics is jólesik, azonban esténként, a hátsó udvaron található tűzhelyen a családtagokkal, barátokkal grillezünk, néha bográcsozunk. A kedvencem a lecsó – mondja a családfő.

A gyerekkori nyarakat már itt töltötte édesanyjával, édesapja június végén két-három hetet pihent itt, aztán kezdődött az alapozás a következő szezonra. Péter számára is nagy konkurenciát jelentett a futball, főleg amíg klubedzőként dolgozott, mindössze két hete volt, hogy feltöltődjön a következő idényre.

A házikó külsejében nem sokat változott az utóbbi évtizedek során, többször felújították, ami leginkább a komfortfokozatban érhető tetten. Péter gyerekként még lavórban fürdött, a kerti, fúrt kútból jelenleg a pázsit öntözésére használja – nyerték a vizet, tűzhelyen melegítették. A tulajdonos azt mondja, apukája nem kacsalábon forgó palotát, egy halászházat vásárolt, ami funkciójának kiválóan megfelel, a család kikapcsolódását szolgálja. Amikor a fürdőszobát kialakították, több bútort kicseréltek.


– Szeretek itt lenni, szerencsére a gyerekeim is így vannak ezzel. A nagy fiam, József 24 éves, a nyári szabadságát általában itt tölti, hasonlóan a 19 éves Gergőhöz. Ő tavaly nyáron dolgozott is az egyik part menti büfében. A lányom, Anna 12 éves, velem és a nejemmel ő időzik itt a legtöbbet, bár gyakran látogatja a nyári sporttáborokat is, lévén teniszezik és röplabdázik.

A nyaraló hátsó udvarán állították fel a pingpongasztalt, az utcára néző kertben gyakran kerül sor röplabdacsatákra – a minihálót a családfő pillanatok alatt felszereli –, valamint kispályás focimeccsekre. A kisméretű vaskapuk a hátsó udvarról kerülnek elő, villámgyorsan.

Bozsik Péter óvja büszkeségét, a füvet. Négy éve a focimeccsek és lábteniszpartik annyira megviselték, kikoptatták a gyepszőnyeget, hogy a szezon végén már földön kergették a bőrgolyót. Azóta nagy gondot fordít az ápolására. Öntözőrendszert épített, valamint sövényt és mogyoróbokrot ültetett, ami jól takar: az utcáról a kíváncsi tekinteteknek nem enged bepillantást a kertbe és a házikóra.   

" Amikor véget ért az iskola, beültünk az autóba és meg sem álltunk a nyaralóig. Augusztus végéig itt töltöttem a szünidőt, sokat pecáztam a szomszéd gyerekekkel, búvárkodtam kis szemüvegben, békatalppal, felfújható kajakban eveztünk. Rengeteget fejeltünk a vízben, hosszú nádak jelentették a kapukat" – emlékszik vissza Bozsik Péter.