Csak élőt ne! - Maradjunk a csoki- vagy plüssnyúlnál

Húsvét előtt a kisebb gyerekek is gyakran kérnek állatot ajándékba, amit jól meg kell fontolni a szülőnek, hogy teljesíti-e. A kicsik még nem biztos, hogy elég érettek arra, hogy más élőlényről gondoskodjanak, viszont ha kevés szülői segítséggel képesek ellátni egy kisebb rágcsálót, azzal rendszerességre nevelhetjük őket. A legkisebbeknek még azt sem ajánlják, hogy élő nyulat vásároljunk a húsvéti ünnephez. Inkább csoki- vagy plüssváltozatot ültessünk a fészekbe. A kicsik nem akarattal, hanem szeretetből gyakran megfojtják vagy megnyomorítják a kicsi állatokat. Hosszasan mesélhetnének erről az állatkertek gondozói. Szinte mindegyikben szerveznek húsvétkor nyuszisimogatót, de hiába figyelnek, mindig előfordul, hogy megsérülnek vagy elpusztulnak a nyuszik.

Gyakori, hogy a család néhány nap után elfeledkezik a kis állatról, és a gondozás, etetés, itatás hiánya miatt pusztul el. Sokan nem tudják, hogy az állatok nem eszik meg azokat az ételeket, amelyeket az emberek, különösen a rágcsálók nem. Bármennyire is szeretjük őket, a cukor és a csokoládé a legtöbbnek nem tesz jót. Viszont szívesen elrágcsálják a konyhai hulladékot, káposztalevelet, sárgarépát, gabonaféléket, az almát. Arról is gondoskodni kell, hogy friss vizet is kapjanak, ha a lédús takarmány nem fedezi teljes mértékben a folyadékszükségletüket.

Régebben több kisebb gazdálkodó is megengedte, hogy éppen csak az ünnepre elvigyenek tőle egy-két kisnyulat. Ezekhez takarmányt vagy takarmányozási tanácsokat is adott, és ünnep után visszavette az állatokat. A legtöbben éppen azért fejezték be ezt a tevékenységet, mert gyakran sérülten, betegen kapták vissza a nyuszikat.

Az állatkertek évek óta nem fogadnak be húsvét után nyulakat, hogy ne ösztönözzenek senkit a felelőtlen állatvásárlásra. Egyébként, amikor befogadták a kedves kis rágcsálókat, akkor sem állt módjukban mindet tovább tartani, a döntő többségből ragadozók takarmánya lett.
Ilyenkor gyakran kérnek még a gyerekek tengerimalacot is. Ez a rágcsáló külsőre leginkább nyúlra emlékeztet, de annál valamivel kisebb testű emlős. Testhossza 25-30 centiméter, a kifejlett nőstény tömege 800, a hímé 1500 gramm. Ősei természetes élőhelye Dél-Amerika. Méretben, színben, szőrfajtában igen különbözők lehetnek, s egyik jelenleg vadon élő fajhoz sem hasonlítanak.
 
A malac név eredete nem teljesen tisztázott, de az tény, hogy semmi köze a disznókhoz. Egyes feltételezések szerint a kismalacokéhoz hasonlító visító, olykor röfögő hangjának köszönheti a nevét, mások szerint pedig annak, hogy a már több ezer évvel ezelőtt háziasított fajtáját Dél-Amerikában a húsáért tartották, akárcsak a disznókat, illetve a középkorban a hajókon is előszeretettel fogyasztották. Létezik egy harmadik feltételezés is, miszerint a malac nevet annak köszönheti, hogy a földet túrva keresi táplálékát, akárcsak a disznók. Könnyen megszelídíthető, barátságos, ám rendkívül félénk állat. A nőstényeket érdemes párban tartani, a hímeket nem, előfordulhat, hogy rivalizálásból megölik egymást. A nyúlhoz hasonlóan kell tartani, de soha nem vele egy ketrecben.