Sírhelyeken erőszakolt meg 10 éves kisfiúkat az egyik legismertebb francia filozófus

Léteznek olyan emberek, akiknek a tekintélyét semmivel sem lehet megingatni? Még a legdrámaibb vádakkal sem, úgy tűnik. Az elsősorban a baloldal által istenített, 1984-ben meghalt filozófus, Michel Foucault ebbe a kiváltságos kategóriába tartozik – írja az Origo.

Máskülönben mivel lehetne megindokolni, hogy szinte a teljes francia média hallgatott az egyik francia közmédia-csatornán (France 5) elhangzott, normál helyzetben bombaként robbanó beszélgetésről. Amiből kiderül: Michel Foucault 10 éves kisfiúkat erőszakolt meg.

Íme, egy részlet a beszélgetésből:

„Szerintem fontos lenne tudni, hogy a szerző (Foucault) mennyire volt mocskos alak... Amit Foucault művelt fiatal tunéziai gyerekekkel, azt én is láttam, és hibáztattam is magamat, hogy akkor nem jelentettem fel... viszont ez nem arra késztetett, hogy a műveit a kukába dobjam, hanem arra, hogy azokat másképp nézzem.„

Megdöbbentő érdektelenség

A fenti mondatok Guy Sormantól, a „francia neoliberalizmus alapítójától”, közismert francia-amerikai esszéírótól származnak. Sormant a France 5 televízió hívta meg abból az alkalomból, hogy megjelent „Mon dictionnaire du bulshitt„ („Bulshitt-jeim szótára”) című esszékötete. „Miután erről nem szokás beszélni, csak hogy érthetővé tegyük, amit mondott, Foucault ön szerint pedofil volt...„ – magyarázta a műsorvezető Sorman korábbi szavait.

„Amit a fiatal gyerekekkel művelt, az teljes mértékben megvetendő.

Még csak fel se merült, hogy a (gyerekek) beleegyeztek volna. Szélsőségesen ocsmány, morális hibáról van szó” – felelte Sorman.

„És milyen érdekes„, folytatja a VA cikke, „hogy a fent idézett beszélgetés (és persze annak tartalma) alig-alig kapott médiavisszhangot olyan időkben, amikor a szexuális erőszak eleven részét képezi a közvitáknak. Egyetlen internetes hírplatform (Fdsouche) hívta fel a figyelmet a kérdéses beszélgetésre.

Az érdektelenség azért is meglepő, mert a nemzetgyűlés éppen most fogadott el egy olyan törvényjavaslatot, amely a kiskorúak szexuális erőszak elleni védelmét erősíti, többek között azzal, hogy 15 évben húzták meg a beleegyezési korhatárt.

Azaz ez alatt a kor alatt, ha nagykorú szexuális kapcsolatot létesít egy kiskorúval, az a törvény erejénél fogva nem minősülhet beleegyezésnek, a nagykorú tehát (pedofil) bűncselekményt követ el.

Az egyébként mindig mindenben párhuzamokat kereső és divatos kifejezéssel élve „szociális evolúciót” látó értelmiség ezzel pont egy olyan ügyet kapott, amelyet rendesen ki tudnának aknázni, de még sem történik semmi. Teljes a csend. Az is igaz, hogy a megvádolt ember, Michel Foucault már nincs közöttünk, így meg se tudná védeni magát. (Foucault 57 éves korában, 1984-ben halt meg). Mint ahogy az is igaz, hogy egyetlen vád és vádoló még nem jelent bizonyítékot. Azonban Foucault életében tett, több mint furcsa megjegyzései teszik hihetővé a szemtanú leírását.

Michel Foucault az egyik legnagyobb hatású francia filozófus. Szélsőbaloldali gondolkodóként kezdte, majd – meglehetősen gyalázatos módon – támogatta Khomeini ajatollah iráni fanatizmusát, élete végén pedig az (elméleti) újkonzervativizmushoz került közel. Ő volt az egyik első ismert ember, aki AIDS-ben halt meg. Élettársa, Daniel Defert az AIDS ellen küzdő alapítványt hozott létre közös vagyonukból.

De térjünk vissza a most 77 éves esszéista, Guy Sorman által elmondottakhoz: „A totális liberalizmus nevében, és maga Foucault is ezen eszmék nevében élt, be kell vallanom, hogy láttam, ahogy kisfiúkat vásárolt Tunéziában, azzal az ürüggyel, hogy „nekik is joguk van az élvezetekhez„.

A Sidi Bou Saïd temetőnél találkoztak, holdfényben, a sírokra fektetve erőszakolta meg őket.

Foucault őrült módon viccelődött az áldozatokon, hogy vajon mi lesz velük, vagy épp tudomást sem akart venni arról, hogy ezek a gyerekek egy öreg fehér imperialista áldozatai voltak, inkább abban hitt, hogy a kis rabszolgák mind beleegyeztek abba, ami történt.” Guy Sorman elmondta, hogy 8, 9 és 10 éves kisfiúkról volt szó.

Az alkotás alibije

Érdekes, ahogy Foucault a beleegyezés fogalmával játszik. A Les valeurs actuelles felidézi, hogy a „L'histoire de la sexualité„ (magyarul „A szexualitás története” címmel megjelent) könyv szerzője hosszabb időt szentel ennek a kérdésnek, és „valójában mindig a szexualitás megengedett és tilos közötti mezsgyéjén táncol„, viszont „lelkiismereti szinten elmulasztotta alaposan elemezni ezt a kérdést”. Egy párizsi értelmiségi szerint, aki egykoron keresztezte a filozófus útjait, azt mondta, hogy Foucault „mindig is hezitált a korszaknak megfelelő pedofília iránti tolerancia„ és „a gyerek-szexualitás realitása” között, és ez a bizonytalanság megjelent akkor is, amikor nyilvánosan kellett állást foglalnia a kérdésben. Ennek alátámasztására a VA több példát is hoz.

„1977-ben Foucault aláírta a Le Monde-ban megjelent petíciót, amelyben baloldali értelmiségiek azt követelték, hogy

szállítsák 15 év alá a legálisan létesíthető szexuális viszony korhatárát„,

azaz legalizálják a pedofíliát a „megengedő szexualitás” és az „emancipáció„ nevében. Ugyanekkor Foucault a Nouvel Observateur-nak adott interjújában megkérdőjelezte, hogy a „gyerekeknek lenne egyáltalán szexualitása”.

Egy évvel később pedig, 1978. április 4-én ezzel ellentétes véleményét osztotta meg, és botrányos interjút adott a France Culture közszolgálati rádiónak, ahol logikai összefüggést vélt felfedezni a pedofília tiltása és a homoszexualitás büntetőjogi megítélése között, majd egy óra 15 percen keresztül védte a pedofíliát. „Nézzék csak, mi történik a gyerekekkel. Azt mondjuk, a gyerekek élete, az ő szexuális életük. Nos, biztosak lehetünk abban, hogy ezzel nem fogjuk elszigetelni a gyerekeket szexuálisan? És ha ez az egész nem is érdekelné őket?„ – mondta Foucault az interjúban. (Magyarázat: Franciaországban egészen 1982-ig büntetőjogi kategóriába tartozott, ha egy nagykorú 21 év alatti azonos neművel létesített szexuális kapcsolatot.

Foucault tehát párhuzamot vont a „tiltott” homoszexuális kapcsolat és a pedofília között. A hivatkozott és Foucault által is aláírt petíció „Egy peres ügy kapcsán„ címmel jelent meg a Le Monde és a Libération baloldali sajtóorgánumokban 1977-ben. A petícióval az akkori baloldali intellektuális elit ismert tagjai 3 olyan pedofilt vettek védelmükbe, akik ellen a hatóságok eljárást indítottak pedofil bűncselekmények miatt. Korábban az Origo megírta, hogy a 69 támogató aláíró között találhatjuk többek között Jean-Paul Sartre-ot, Simone de Beauvoir-t, Louis Aragont, de Jack Langot, Mitterrand egykori kultuszminiszterét, vagy az Orvosok Határok Nélkül egyik alapítóját, Bernard Kouchner-t is.

Így utólag visszatekintve, Michel Foucault deviáns szexualitása különös megvilágításba kerül Guy Sorman vádjain keresztül. Még egy további indok arra, írja a VA, hogy fontolóra vegyük a filozófus „átértékelését” erkölcsének fényében.

„Semmilyen erkölccsel nem rendelkezett„

- mondta róla Sorman. ”Egy megátalkodott, bűntudatot nem érző élvhajhász volt.„

François Bousquet, a La Nouvelle Librairie legendás könyvesbolt igazgatója, közismert esszéíró könyvet is írt Foucault „trónfosztásáról”. („Putain„ de saint Foucault: archéologie d'un fétiche” „A pi...ba szent Foucault-val: avagy egy fétis archeológiája„). Bousquet így fogalmaz: „Művét olyan mértékben avatták szentté, hogy a szerző földönkívüli privilégiumokat élvez. Alapvetően, a mai társadalmunkat átható olyan témák, mint a (személyiség) leépítése és a genderideológia támaszt találhatnak Foucault műveiben. Ha igaz, amit Guy Sorman mondott, akkor ez az jelenti, hogy Foucault munkássága saját szexuális terveit szolgálta ki.”

Ez pedig egy olyan feltevés, amit a finnyás értelmiség nem tudna elfogadni. Ha ugyanis a mű és az alkotó között ilyen titkos paktumot vélnénk felfedezni, ez egyben azt is jelentené, hogy megkérdőjelezzük intellektuális relevanciáját és mondanivalóját. És Foucault nem is tett mást, mint radikálisan megkérdőjelezte a társadalmi és erkölcsi rendet. Francois Bousquet szerint az, hogy ez mekkora károkat okozott és okoz ma is, már a napnál is világosabb.