Mit üzen a karácsony Kelet-Európának és nekünk személyesen?

A szegedi professzor fő kutatási területe Közép-Kelet-Európa, azon belül is az itt élő nemzetek „sebzett kollektív identitása” és ennek egyházi-vallási összefüggései. – Az etnikai, nyelvi, vallási szempontból rendkívül sokszínű és kevert térség lakói, társadalmai, népei az elmúlt évszázadokban megszámlálhatatlan konfliktust és traumát szenvedtek részben a nagyhatalmaktól, részben egymástól. Az így kapott sebek pedig legtöbbször begyógyítatlanul, kibeszéletlenül máig itt élnek közöttünk – magyarázza Máté-Tóth András, aki szerint az erdélyi városban szervezett nemzetközi tanácskozás e tekintetben is előrelépést hozhat.

Máté-Tóth András 1957-ben született Kalocsán. Teológusként és hittanárként végzett Szegeden, doktori fokozatát a Bécsi Egyetem katolikus teológiai fakultásán szerezte, majd második doktorátusát Pécsett a nyelvtudományi programban. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Vallástudományi Tanszékének tanszékvezetője, több tudományos és szakmai szervezet és testület tagja, tisztségviselője. Nős, négy gyermek édesapja.

És hogy egészen pontosan mi is táplálja ezt az úgynevezett sebzett kollektív emlékezetet? Hát gondoljunk csak a határok folyamatos változására Lengyelország többszöri felosztásától kezdve a minket, magyarokat érintő trianoni békediktátumon vagy Koszovó Szerbiától történt elszakadásán át napjaink legsúlyosabb európai konfliktusáig, a Krím-félsziget orosz bekebelezéséig, vagy a kelet-ukrajnai oroszbarát szakadárok ténykedésééig. Számos ország – amely korábban évszázadokra elvesztette önálló államiságát, vagy csupán néhány évtizede szerezte meg azt – megtagadta a nemzeti önrendelkezés és a nemzeti nyelv használatának lehetőségét kisebbségeitől. De ide tartozik a kitelepítések, a lakosságcserék ügye, amely családok millióinak emlékezetében él elevenen, és ide tartozik a fölfelé és lefelé kikényszerített társadalmi mobilitás is, tehát a mindenkori társadalmi elit rendszerváltások hozta cseréje. A sor legszörnyűbb mélységét jelentik a népirtások: a sok millió ukrán éhhalálát követelő holodomortól a zsidók millióit elpusztító holokauszton át a bosnyákokat érintő szrebrenicai mészárlásig, sorolja vég nélkül a traumákat Máté-Tóth András.

A valláskutató, aki Észtországtól Albániáig az egész térséget kutatja, a kincses városban négy országra fókuszál előadásában. A katolikus többségű és vallásos Lengyelország, az ugyancsak katolikus, de alig vallásos Csehország, valamint az ortodox és vallásos Románia, továbbá az ortodox, de kevésbé buzgó Bulgária viszonyait vizsgálja. – A négy ország eltérő adottságaitól függetlenül megállapítható, hogy az emberi jogok és a vallás konfliktusának logikája erre a bizonyos sebzett kollektív identitásra mutat, és ez nyilvánvalóan így van a kolozsvári előadásban nem vizsgált országok esetében is – mondja a professzor. És hogy mit jelent ez konkrétan? Hát azt, hogy a hagyományos vallási közösségekkel szembeni sértő megnyilatkozások szigorúbb társadalmi megítélés alá esnek, mint a kisebbségi vagy újabb keletű vallási közösségekkel szembeniek.

– Ennek magyarázatát többek között abban látom, hogy

a kollektív sebek az áldozati státusz jeleiként működnek a közép-kelet-európai társadalmakban, alátámasztva így ezeknek az államoknak azt a törekvését, hogy polgáraikból egységes és erős országot, nemzetet kovácsoljanak. Ebben pedig fontos szerepet szánnak a hagyományos vallási közösségeknek

– mutat rá a vallástudós, aki szerint így már könnyen belátható, hogy ezekben az országokban a közgondolkodás, a törvénykezés és a politika miért részesíti előnyben a hagyományos vallási közösségeket.

Az eredetileg teológus végzettségű Máté-Tóth András rámutat: ahogyan a közép-kelet-európai népek történelmében, úgy a karácsonyi történetben is ott van a kiszolgáltatottság, a sebezhetőség, az üldöztetés motívuma, hiszen Jézusnak egy istállóban kellett megszületnie, és Heródes gyerekgyilkos katonái elől Egyiptomba kellett menekülnie. – Ennek ellenére Isten ezt a pici gyermeket szánja a Messiásnak, az emberiség megváltójának. A társadalomelemzésben ez azt jelenti, hogy a kiszolgáltatottság,

a sebzettség, tehát az áldozati státusz lehetőséget ad bizonyos titkok belátására, amelynek következtében feltárulhat a valóság egy mélyebb rétege, amelynek mentén jobban meg tudjuk érteni, hogy mi vesz körül minket, és adekvát választ tudunk adni a környezet kérdéseire, vagy akár fel tudjuk ismerni küldetésünket

– magyarázza.

A Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának tanszékvezetője kiemeli: ez az „isteni dac”, ez az „isteni mégis” központi üzenet a keresztény vallás összes felekezetében, amely energiaforrás, perspektívaforrás nemcsak a hívők, hanem a keresztény kultúrához tartozó nem hívők számára is. Szerinte a karácsony erre vonatkozó üzenetét erősíti a húsvéti történet is, amelyben Jézust bár megölik, a valóság egy másik rétegében feltámad, és így végül ő győzedelmeskedik. – Ennek a dacnak, ennek a mégisnek a mélyebb megértése révén lehet a karácsony bensőséges, családi ünnepéből, a gyerekek ajándékvárásából erőforrás a nagyobb közösség, a nemzet, sőt Közép-Kelet-Európa minden társadalma, azokon belül még a nem hívő emberek számára is – hangsúlyozza a professzor.

– A kereszténység logikája szerint a gyengeség tehát nem negatívum, ezért nem kell letagadni, mint ahogy tették azt évszázadokon át és teszik ma is Közép-Kelet-Európa népei. A fájdalmainkat és a hibáinkat, sőt a bűneinket át is lehet ölelni, mert ahogy a Szentírásban is leírja Pál apostol: „Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős...” – hangsúlyozza Máté-Tóth András, aki szerint e megállapítás ugyan paradoxonnak tűnhet, megértésére szemléletes, mindenki által átélhető példát mond. Gondoljunk arra, hogy emberi kapcsolatainkban sem akkor aratunk igazi győzelmet, amikor nagyot vitatkozunk vagy veszekszünk a másikkal, hanem amikor beismerjük a hibáinkat, vagy megbocsátjuk a másikéit. Márpedig e kettőre a népeink közötti viszonyokban is nagy-nagy szükség lenne.

Máté-Tóth András tudósi hitvallása

És hogy a karácsonyi felismerés milyen tanulságokkal szolgál a tudós számára? Máté-Tóth András szerint a tudomány célja feltárni mindazt, ami rejtve van. Ám ehhez a tudós ember részéről mély elkötelezettségre, odaadásra van szükség. Úgy véli, ahogy a betlehemi kisdedet, a kutatót is sokféle fenyegetettség veszi körül, sokféle veszély leselkedik a valóság föltárása iránti vágyára, elkötelezettségére: a pénzhiány, a sikertelenségtől való félelem, a nemzetközi hálózatok rigiditása, de a magánélet nehézségei is. – Ahhoz, hogy mindezek ellenére eredményt érhessünk el, arra a dacra van szükség, amelyet a karácsonyi történetből is elleshetünk – teszi hozzá meggyőződéssel.

Borítóképünkön Máté-Tóth András előadást tart egy konferencián a németországi Sankt Georgenben