Prágai nyári kórustalálkozó

Négy napot töltöttünk a cseh fővárosban egy januári felhívásra jelentkezve. A szervezők a világ minden tájáról várták az énekkarokat, nem versengés céljából, hanem azért, hogy együtt énekeljünk, ismerkedjünk más nemzetekkel és Prága szépségeivel.

Július közepén csütörtöktől vasárnapig négy helyszínen zengett az ének 14 nemzet 39 kórusának  előadásában, ezernél is több torokból. Magyarországot 6 kórus képviselte, köztük az Ajkai Pedagógus Női Kar. 30 perces műsorunkat két óvárosi templomban mutattuk be. Pénteken a XI. században alapított Szent Kliment-templomban, szombaton pedig a gyönyörű, gótikus Szent Márton-templomban léptünk fel, amelynek ódon falai között a XV. században Husz János, a híres cseh reformátor prédikált, hirdetve egyházmegújító tanait, amelyekért aztán máglyahalálra ítélték. A történelmi helyszínek méltósággal fogadták be a sokszínű, soknyelvű műsorokat.

Kórusvezetőink, Petheő Balázsné és Cserháti Csilla jóvoltából mi négy évszázad kórusirodalmából szemelgettünk; Händel barokk oratóriumrészlete, XX. századi angol és amerikai szerzők darabjai, Kodály kórusművei, Dsida Jenő Tóth Péter által megzenésített Lángok című verse, Karai csángó népdalfeldolgozása igazán színes, hangulatos perceket szerzett a hallgatóságnak. Ebben persze komoly szerepe volt karmestereink mellett Vörös Jánosné Klárinak, hűséges zongorakísérőnknek is, aki minden arcrándulás nélkül fogadta a legváltozatosabb minőségű és korú hangszereket, és bravúrosan koncentrálva festette alá zongorajátékával a kórus előadását.

A koncertek mellett szerencsére maradt idő a városnézésre is. Az égiek kitettek magukért, 35 foknál nem adták alább, de lelkes, energikus idegenvezetőnk, Gita Kruková – fittyet hányva a kánikulára – Prága minden szépségén gyalogosan végigkalauzolt bennünket. Történelemismerete, humora, kedves cseh akcentusú magyarsága elbűvölte a csapatot, így csak néha jutott eszünkbe, hogy tulajdonképpen már tizenegy-két kilométert hagytunk magunk mögött.

Jártunk a Hradzsinban, a Szent Vitus-székesegyházban, sétáltunk a Károly hídon, a Vencel téren, az Arany utcácskában, mindent megtudtunk a Lőportoronyról, a Zsidónegyedről, meghallgattuk az Orjol harangjátékát, sőt, szombat estére – amikorra még maradt egy kis jártányi erőnk – megszervezett számunkra egy moldvai hajókázást is finom vacsorával és jóféle prágai sörökkel.

Szép volt, jó volt, tartalmas volt ez a pár nap: sikeres szereplések, gyönyörű látnivalók, jóízű esti tereferék – újabb közös élménnyel gazdagodott a kórus. Jó lesz majd emlékezni erre, amikor jövőre, a 30. kórusszületésnapra készülődve csokorba szedjük a közös emlékeket.

Az Ajkai Pedagógus Női Kar nevében: Kocsisné Gyimóthy Éva