Az emberi továbbélés legfőbb jelképe mindörökre a World Trade Center marad

Az alaposabb széttekintéshez azonban igen gyakran hosszú és fárasztó gyaloglás segített hozzá bennünket ebben a sohasem alvó világvárosi rengetegben.

Előre meg kellett állapodnunk abban, hogy sok vonzó, sőt, kápráztató lehetőség közül mely érdekes létesítményeket keressük fel. Úgy vélekedtünk, hogy a körülbelül két kilométer széles és 5 kilométer hosszú Central Park bebarangolása túlságosan fárasztó volna. A The Metropolitan Museum of Arthoz pedig nem órákra, hanem napokra lenne szükség. Az Empire State Building 86. emelete már hat évvel ezelőtt is kissé szédítő volt, azóta pedig nem erősödött, hanem gyengült az állóképességünk, a félelemérzetünk pedig fokozódott.

A karácsonyi hangulatban nagy élményt jelentett a New York City Ballet előadásában a Diótörőt látni. A színházzal szemben megcsodálhattuk a világ minden részéről érkező, zenei tanulmányokat folytatók egyetemét.

A lerombolt torony helyén mementóul épített négyszög belső falairól állandó vízesés zúdul alá
Fotó: Márkus Zoltán

Arról azonban semmiképpen sem akartunk lemondani, hogy el ne zarándokoljunk az 541 méter magas (1776 láb, a függetlenség kikiáltásának éve) One World Trade Center novemberben átadott, de a turisták számára csak a tavasz folyamán látogatható épülethez. Hat éve az ikertornyok és más lerombolt felhőkarcolók csonkjaihoz nem engedtek oda bennünket. A turistabuszok megálltak a közelükben, utasaik pedig csak távolról tekinthettek a lezárt területre. A gyalogosan közlekedőket ideiglenesen húzott magas falakkal rekesztették ki a rettenetes történet látványából.

A döbbenet, a sajnálkozás és a kegyetlen terror iránt érzett engesztelhetetlen gyűlölet azonban nem hagyta békén a New York-i polgárokat, turistákat. Lyukakat fúrtak az elzáró panel falán, és azokon át leselkedve erősítették föl a gaztett iránt érzett megvetésüket. A város vezetése elhatározta, hogy a korábbiaknál magasabb és impozánsabb objektumot építenek a régi helyén.

Amikor megérkeztünk, lépni is alig tudtunk. Mint amikor felbecsülhetetlen kincshez vagy káprázat felé közelít az ember, az áradat miatt nagy sokára jutottunk a mellmagasságú, széles kőfal mellé. Ennek tetején vastag fekete gránitlap s a tágas négyszög alakzaton Salvatore F. Pepe, David Gustaf Peter, Willian David Maskal, Steven Leon Howell háromezer körüli név, a merénylet áldozatainak neve, a legkeményebb kőbe gravírozva. A négyszög belső falairól állandó vízesés zúdul alá. Zúg ez az ár, itt minden szó elhal, itt elnémulnak az emberek. Magyarként bennem a Petőfi-versből ez a sor motoszkált: lemossuk a gyalázatot. A nyomát is eltüntették a barbár emberi cselekvésnek, és szemben két hatalmas szárny emelkedik a táj fölé, a főnixmadáré. Ugyanez a Szent János-katedrális mennyezete alatt húsz méternél is hosszabb alakzatban, párban szárnyal, templombelsőt illetően sokkoló a látvány. De New Yorkról lévén szó aligha véletlen ez!

A One World Trade Center legnagyobb épülete 541 méter magas 
Fotó: Márkus Zoltán

Csak ezek átélése és végiggondolása után támasztottuk a fejünket egy vasoszlopnak, másnak, és csúsztattuk föl kíváncsiságunkat a toronyház fényes háromszög oldalán az ég felé.

New York eddig legmagasabb objektuma, a 381 méter magas, legendás Empire State Building a második helyre szorult.

Épülhet még ezeknél is magasabb torony, de az emberi gonoszság, egyszersmind az emberi továbbélés, megújulás legfőbb fellegvára mindörökre a World Trade Center marad.

Márkus Zoltán