Öt és fél órát várakoztam!

Tisztelt Igazgató Úr!

Szeptember 9-én felülvizsgálatra jelentkeztem Veszprémben, a Csolnoky Ferenc kórház baleseti ambulanciáján, mivel korábban alkartörésem volt. Arra számítottam, hogy a közel hat hete karomon levő gipszkötést hamar eltávolítják, és egy, maximum két óra múlva távozhatok onnan. Öt és fél órát (!) rostokoltam az osztályon. A járóbeteg-ellátásra szolgáló sorszámot 8 óra 35-kor kaptam meg és 14 óra 10-kor léphettem ki a kórház kapuján. A bejelentkezés a felülvizsgálat két percet vett igénybe, az orvos szintén két perc alatt mondta el, hogy vágassam le a gipszet a kezemről. A gipsz levétel három perc sem volt, a röntgenfelvétel elkészítése egy percbe telt. Utána az orvos kimondta, nem kell a gipsz, szépen összeforrt a csont. Kaptam egy fáslit néhány napra, ennek feltétele egy perc volt, olyan ügyes volt az a hölgy, aki ellátott. Ez összesen hány perc? A tudomány jelenlegi állása szerint 8 és fél perc. Miért kellett akkor mégis a fent írt sok órát ott ülnöm?

A számítógépes rendszer meghibásodott, és kb. 1,5 órára leállította az egész intézmény munkáját. Az ott dolgozók szerint ez mindennapos. Pedig, ha egy további szervert beszereznének, ez talán elkerülhető lenne. Ha nem ez a megoldás, kérem, keressék meg, mi is az.

Miért kell egy idős néninek tíz órát betegszállító ágyon fekve a folyosón várakoznia, azért, mert a leletei két osztály között nem pillanatok alatt érnek célba? A XXI. században, amikor a számítógépre esküszünk – felgyorsítja a folyamatokat, leegyszerűsíti a munkát –, akkor miért kell a rendszer hibái miatt egy puszta kéztörés-kontrollal is közel hat órát eltölteni az intézményben? Nem látom át az ott folyó munkafolyamatokat, de szerint a fentieken túl más okokra is visszavezethető a lassú betegellátás. És nemcsak arra, amit naponta a média sugároz, hogy kevés a pénz a kórházi munka javítására: a munkájuk megszervezésében látom a nagy gondot.

Sokszor hallottam ismerőseimtől történeteket, amik hasonló hosszú várakozási időről számoltak be az intézmény különböző osztályain, de ezeket elengedtem a fülem mellett. Most azonban, hogy én is elszenvedője voltam ennek, kénytelen voltam „tollat fogni”.

Igazgató úr! Remélem, panaszunkat átérzi, és levelem kézhezvétele után olyan intézkedéseket tesz, amelyek sok beteg ember javát szolgálja majd, s emberközelibb lesz az ellátásuk.

Győri Miklósné
Balatonalmádi