Mindennapi találkozások

A nő az írott listát olvassa, a férfi gyakorlott mozdulatokkal szedi össze az árukat. Lassan telik a kosár. Van benne sajt, parizerfélék, kifli, gyümölcs, joghurt, édesség. Mindenből egy kevéske. Kell még egy fogkrém, egy rejtvény és néhány újság.

A kasszánál előszedett pénz ugyanolyan tarka, mint a kosár tartalma. Türelmesen kivárják a pénz átszámolását. Van idejük. Közben szemügyre vesznek néhány belátható kosarat. Vannak csurig rakottak és vannak szinte üresek. A fejüket csóválják. Nem értik. Egyiket sem, másikat sem. Az utcán az első padnál megpihennek. Mert idejük ugyan van, de erejük fogytán. Csak ülnek egymás mellett némán. Jó ideje már nincs miről beszélgetni, de egymás közelsége fontos. Tudják, hogy számíthatnak egymásra. Nem kell ehhez sok szó. 

Aztán elindulnak. Elöl a férfi, méternyire utána az asszony. Mintha zsineg feszülne közöttük. A férfi egy kátyú előtt hirtelen megtorpan. Felméri a helyzetet. Megpróbálja átlépni a gödröt, vagy kerülje meg? Öreg, fájós lábbal az utóbbi mellett dönt. Hátrafordulva figyelmezteti társát a veszélyre. Segítségként a kezét nyújtja. A két gyenge kéz egymásba fonódva, egymást erősítve lépkednek tovább az otthon felé, ahol náluk idősebb, betegebb emberek várják, hogy megkapják a listára felírt dolgokat. Pillanatra még megállnak, és mosolyogva nézik a mellettük hangoskodva elrobogó kisebb-nagyobb gyerekeket, akik a játszótérig meg sem állnak.

Váti Ferenc
Devecser