Petőfi, cigivel a kezében

Először elszörnyülködtem – mert Petőfi botjának csak a felső fele volt meg –, de aztán arra gondoltam, hogy valamennyire mégiscsak jelen van Petőfi a mai világunkban, nem feledik el; s az emberi fantázia és humor – még ha olyan nehéz országot is élünk – nem hunyt ki. Egyébként a szobor bal kezének tartása lehet, hogy nem véletlenül indította el a kedves arrafelé járó, élénk fantáziájúhumorú (fiatal?) embertársunkat, mert halhatatlan szellemű poétánk keze valóban sokszor állt dohányzásra. Petőfi számos ismert versében – például A borozó, a Téli esték, az Adorján Boldizsárhoz, a Befordultam a konyhára – válik gondolatok plasztikus kifejezőjévé a dohányzás motívuma. Pontosabban a pipázás motívuma. Tény, hogy nemcsak Petőfi, hanem kortársai és jó „ösmerősei”, mint Arany János, Kossuth Lajos, Deák Ferenc vagy Széchenyi István szintén „füstölögtek” a maguk idejében. Kimérten, szenvedélyesen és jókedvvel. Ma már egyikük sem hódolhatna önfeledten e fajta szenvedélyének, hiszen a vendéglátóhelyeken, a közintézmények mellett a közforgalmú helyeken, a közoktatási, egészségügyi, gyermekvédelmi intézményeknél, játszótereken, közlekedési eszközökön, a megállóknál, az aluljárókon túl a munkahelyeken is tilos rágyújtani. Nagyon helyesen! A dohányzás visszaszorítására tett törekvéssel egyet lehet érteni, mivel a hazai adat a harmadik legroszszabb volt az uniós országok közül. Egyre több ország tesz lépéseket jó ideje Európaszerte a nemdohányzók védelmében. Talán a szoborba formált Petőfi kezében lógó cigaretta figyelmeztető is lehet...

Kerecsényi Zoltán
Pápa