Tizenkét év után szabadul a fazekasmesterré lett viszkis

Ugye, mintha tegnap lett volna, amikor kiderült, 30 alkalommal - a mostanra rárakódott kamatokkal együtt - összesen 196 millió forintot „vett fel” különböző bankokban, anélkül, hogy bárhol is lett volna számlája. Tudtuk: az akciók előtt mindig ivott egy whiskyt és emberéletre gondosan vigyázva vette magához a mások által gyûjtött pénzt. Közben harmincszor tette lóvá a rendőrséget. Ennyi elég is volt: ő a mi hősünk, az igazságos betyár, aki elegánsan „dolgozik”, s így alig különbözik azoktól, akik a rendszerváltás zavarosában szedték meg magukat; igaz, nem pisztoly volt a kezükben, amikor privatizáltak. A történtek idején már kiábrándulófélben voltunk új kapitalizmusunkból, éreztük, megint nem nekünk lesz kolbászból a kerítés, újra utáltuk a pénzt, főleg a másét. Meg a rendőrséget. Ambrus sztorija, s az, amit a köz gondolt róla, annyira jelképes volt, hogy Julian Rubinstein amerikai író ezt választotta könyvtémául, hogy bemutasson bennünket a világnak. Ambrust végül elkapták és kemény 17 évre ítélték. Odabent leérettségizett, kitanulta a fazekasságot, most meg Kossuth-díjas színésznő várja levessel. Azért, mert A. A. szereti a kutyákat... Sztoriját biztos megfilmesítik, ami jó, mert a bevételből talán visszaadja a 200 milliót, amivel tartozik. Mert ne feledjük, az nem lett meg.