Nyíladozó virágocskák

Egyikük moccan, a másik meg fordul   ébredezik a társaság. Közben érkeznek további nagymamák és nagypapák. Nagy a mozgás, futkosás. Tünde és Kata óvó nénik, a segítő dadák vigyázó szemei, a simogató kezek biztonságot adnak a gyerekeknek. Aztán lassan kiürül az óvoda, majd kezdődik a gyermekek második műszakja, az egyik gyermeket néptáncra, a másikat angolórára vagy éppen számítástechnikai képzésre, vagy úszásoktatásra, esetleg fociedzésre viszik, többnyire a nagyszülők. Mi a kicsi Gergő unokámmal keleti sportágat űző edzésre megyünk. Siessünk  mondja , papa, ne késsünk el, mert Mónika, az edző néni szereti a pontosságot. Büszkén hozzáfűzi: Papa, te tudtad, hogy világbajnok? Én is az szeretnék lenni! - jelenti ki.

A maga módján tervezi a jövőt. Az edzés után hazafelé azt kéri, vegyek neki süteményt. Míg azt eszegeti, egyszer csak megáll és teljesen másra vált, kérdezi:  Papa, mi van a hóvirággal a kertetekben, amit tegnap ebéd után mutattál? Biztos, hogy sütött rá a napsugár? Mert, tudod, volt napfogyatkozás. Az óvó néni azt mondta, hogy ez védett virág. Kérlek, vigyázzál rá, kapjon napfényt, mert várom a virágját már. Igen, kibújt már a földből és vigyázok rá  adok választ hamarján. Miközben arra gondolok, nyíladoznak a gyermeki bimbócskák is.
 
Horváth István,
Veszprém