2011.01.25. 12:20
Nincs benne tüske
Béres Ilona mindig színésznőnek készült, már pályafutása elején, a hatvanas években sztárként ünnepelték. Fiatalon a magyar filmek fényes csillaga lett, s az Esős vasárnap, Az aranyember, az Álmodozások kora, a Hattyúdal, vagy A kőszívű ember fiai című alkotásokkal örökre beírta magát a nézők szívébe.
A Magyar kultúra napján a Duna Televízióban sugárzott Kézjegy című műsor róla szólt. Rokonszenves képet festett Mészáros Katalin riporter a sokak által kedvelt színésznőről a portréfilmben. Manapság, a villogó videoklippek mintájára készült, felszínes riportocskák korában szokatlanul komótosan peregtek az adás percei. Volt idő alaposan megismerni háromnegyed óra alatt a kellemes hangú, ma is vonzó Béres Ilonát. A műsorban megtalálták az egyensúlyt a beszélgetés, a színházi- és filmes bejátszások, valamint a fotók válogatása között.
A Wekerle-telepen felnőtt művésznő 38 éve kiegyensúlyozott, boldog házasságban él férjével. Kiderült, hogy Béres Ilona legkedvesebb partnere a közönség, mert rengeteg színházi előadásán jött létre a csoda, érezte, ahogy egymásra talált a nézőkkel. Kifogyhatatlanul sorjáztak az emlékek, neves rendezőkkel dolgozott együtt csaknem fél évszázad alatt, miközben a legnagyobb művészekkel játszott: Básti Lajos, Bessenyei Ferenc, Kiss Manyi, Somogyvári Rudolf, Psota Irén, Darvas Iván, Sinkovits Imre, Kállai Ferenc ha még jelentenek ezek a nevek valamit a celebeket istenítő tévénézőknek. A régi felvételeken jó volt újra látni Kaszás Attilát és Bubik Istvánt.
Béres Ilona beszélt a filmes karrierje végét jelentő epizódról is. Az Egy szerelem három éjszakájának forgatásán megbetegedett, s emiatt beperelte a hatvanas években a nagyhatalmú Magyar Filmgyártó Vállalatot. Azután nem volt rá szükség a kamerák előtt, szerencsére a pályája nem tört derékba. Legendás színpadi előadások fűződnek a nevéhez, a Kossuth-díjas művésznő több darabban ma is főszerepet játszik a Magyar Színházban. Kórházba került, mikor tíz éve elkészült az új Nemzeti és politikai döntéssel kihúzták alóla a régi teátrumot, de nem adta fel. Neki az a dolga, hogy játsszon. Nincs benne tüske, elégedett az életével, a közönség szeretete mindenért kárpótolja.
