2014.01.08. 14:00
Pajzsikák az égerlápon
Apácatorna - Többször megkérdezték már tőlem, melyik az a növény, amelyet a legjobban szeretek, ilyenkor habozás nélkül rávágom, hogy a harasztok törzsén belül a páfrányok osztálya alá tartozó minden növényfaj.
Ebben benne foglaltatnak a korpafüvek, zsurlók, holdruták, páfrányok, fodorkák, pajzsikák, no meg a mételyfű és rucaöröm. Talán azért, mert a páfrányok, zsurlók egy letűnt földi élet túlélői. A haraszt-evolúció kezdetei több mint 400 millió évre nyúlnak vissza. A felső devonban a harasztoknak már figyelemre méltó sokfélesége fejlődött ki. A karbonkorszak erdőiben fatermetű zsurlók és páfrányok nőttek. Amit ma kőszénként bányászunk, az maradt meg belőlük. Amikor egy korpafűvel, zsurlóval vagy páfránnyal találkozom, egy részleteiben fennmaradt ősi növényvilág képviselőit látom bennük. A korpafüveket és zsurlókat alaposan szemügyre véve feltárulnak az apró pikkelylevelek, amelyekkel a szárazföldi növényevolúció is kezdődött.
Szépséges széles pajzsika (Fotó: Ifj. vasuta Gábor)
Kedvenc élőhelyeim az égerlápok, az egyik legszebb és legjobb állapotban megmaradt Káptalanfa határában, Sárosfő-pusztán fekszik. Szerencsére védett élőhelyen. Az égerláp egy része teljesen járhatatlan, pontosabban még mellcsizmában is kapaszkodni kell a vaskos égergyökerekbe, hogy ne merüljön el az ember teljesen a tőzeges talajban. Az egyik legkedvesebb növényem itt talál kedvező életfeltételeket. Az égerfák törzseinek mohái között nőnek a szálkás pajzsikák (Dryopteris carthusiana) és széles pajzsikák (Dry-opteris dilatata), amelyek számomra a téli hó borításban a legszebbek. Vannak kisebb példányok, de akadnak méteresnél nagyobbak is. Ilyen számban csak érintetlen élőhelyen akadhatunk rájuk. Vigyázzunk rájuk, védjük őket, ha már az évmilliók is ezt tették.
