Trabanton szállni élvezet volt

„Trabanton szállni élvezet, gyorsabban száll, mint a képzelet” – szólt a dal az Exotic együttes 1989-ben kiadott albumán, pedig akkor már leáldozóban volt a fiatalok, a friss házasok, a kis családosok és az idősek kisautójának nimbusza. Nálunk is különösen kedvelt márka volt, dacára annak, hogy négy-öt évet kellett rá várni. Több mint hatvan éve, 1957. november 7-én hagyta el a kelet-németországi Zwickau Sachsenring autógyárát a mára már igazán kultikussá vált Trabant első példánya.

Az 1949-ben létrejött Német Demokratikus Köztársaság kormánya az 1953-as berlini felkelés után látta be, hogy az életszínvonal emelésére is szükség van. 1954 elején utasítást adtak egy minden keletnémet állampolgár számára elérhető gépkocsi kifejlesztésére.

A követelmények között szerepelt, hogy a négyszemélyes autó legyen könnyen kezelhető és karbantartható, súlya ne legyen több 600 kilogrammnál, száz kilométeren ne fogyasszon többet öt és fél liternél, ne kerüljön többe négyezer márkánál, és évente legalább 12 ezer darab készüljön belőle.

A széles néptömegeknek szánt Trabant, a P50 első példánya 1957. november 7-én, „a nagy októberi szocialista forradalom” 40. évfordulóján gurult le a gyártószalagról. A Trabant nevet is szovjet ihletésre kapta, a néhány héttel korábban fellőtt első szputnyik (útitárs) nevét fordították németre. Az 500 köbcentiméteres, 18 lóerős motorral készült szériák olcsósága, alacsony fogyasztása, igénytelensége ellenére – vízszintes irányban eltolható oldalablakok és csupán sebességmérő órából álló műszerfal – hamisítatlan kelet-európai népautóvá tette a „Trabit”.

Ki ne emlékezne arra, hogy nem volt benne benzinszintjelző, és a jármű apró rángatással adta tudtára a sofőrnek, hogy a jobb oldalon, alul elhelyezkedő úgynevezett tartalékbenzin-csapot el kell fordítani. Ekkor még volt benne négyliternyi jófajta keverék, amellyel el lehetett jutni a legközelebbi benzinkútig.

Az 1959-től forgalomba került új széria már a Trabant 500 nevet kapta, a motor 1960-tól – több lépcsőben – átalakult, javítottak az égéstéren, a karburátoron és az áttételen. Ekkor jelent meg az első kombi is, 1962-ben pedig a már ismert karosszériát mutatták be, a Trabant 600 végsebessége 100 kilométer volt, a hegymenettől irtózott, inkább visszafelé gurult…

A legtovább gyártott széria az 1964-es 601-es lett, erőforrása 26 lóerős, kéthengeres motor volt. 1966-ban jelent meg a 601 Deluxe típus, amelybe rádió, kényelmesebb ülések és eltérő színű belső kárpit került. A Trabant gyártását a német újraegyesítés után, 1991-ben megszüntették, de az utolsó két évben az 1.1-es verziót már négyütemű motorral gyártották.