Színek és változatosság - Öveges Ernő festményei a Tavaszi tárlaton

- Öveges Ernő 1941-ben Várpalotán látta meg a napvilágot. Csupán tanulmányai miatt hagyta el szülővárosát, egész életét a bányászvárosban töltötte. Tehetsége már gyermekként megmutatkozott. Művészi képeslapokat másolt, majd a Jó Szerencsét Művelődési Központban működő festőszakkörben Nagy Gyula művészi iránymutatása mellett pallérozódott tovább. Mestere s egyben művészi példaképe tanította a kép megkomponálására, s hamar az egyik legtehetségesebb tanítványa lett - mondta el a kiállítás ünnepélyes megnyitóján Pócsik József, a Bartos iskola igazgatója.

Pócsik József (elöl) méltatta a megnyitón a várpalotai alkotót, Öveges Ernőt (a háttérben) Fotó: Szabó Péter Dániel

Noha a művészi indulás igen reményteljes volt, több évtizeden át tartó szünet követte, tette hozzá. Öveges Ernő csak négy évtized múltán, a Palotai Alkotók Körének 2006-os tárlatán jelentkezett újra festményeivel, amelyek megismertetik velünk a természet csodáit. Az elmúlt 11 évben összesen 30 kiállításon mutatkozott be az érdeklődőknek. A természet színei és a formák változatossága jellemzi munkáját. Egyszerű, érthető, kedves, a tavasz nagyszerűségét hirdető képek ezek, jegyezte meg Pócsik József az Inotai Faluházban, ahol a Tóth Julianna által előadott népdalcsokornak is tapsolhatott a közönség.

Öveges Ernő lapunknak elmondta, számára mindegy, hogy mi a festmény témája, a legfontosabb az alkotás, ami számára egyfajta belső késztetés. Képeiben a valóság ötvöződik az elvont látványvilággal. A markáns színek használata jellemzi, ami a művész szerint nem feltétlenül tudatos, ám a teljes kompozíció ily módon erőteljes érzelmi hatást vált ki a szemlélődőből.