Színészkedés közben megtalálják a gyerekek a helyüket a világban

Mikor elkezdte pályáját egy budapesti iskolában, első feladatai között szerepelt a helyi színjátszó kör vezetése, hiszen ott már hagyomány volt, hogy a magyar szakos tanárok foglalkoztak ezzel a szakkörrel. A hosszú évek munkája mára már beérett. 2013 óta tanít az alsóörsi iskolában, ahol szintén a kezdetektől foglalkozik a helyi színjátszó körrel. Mint mondja, itt igazán közel tud kerülni diákjaihoz, és ha valakiben felfedez valamit, addig nem nyugszik, amíg ki nem hozza belőle a legtöbbet, amíg nem látja őt kiteljesedni. Ehhez egyik jó eszköz számára a színjátszó kör is, ahol diákjai teljesen felszabadulhatnak, megnyílhatnak, a tanárnő egy olyan világot nyit meg előttük, amit máshol nem tapasztaltak még meg.

– Úgy látom, hogy itt megnyílnak egymás előtt a diákok, és szeretnek idejárni. A mai gyerekek egy részére igaz, hogy sokszor nehezen fejezi ki magát, nehezen oldódik fel társai között. A színjátszás ebben is segít. Ha megtaláljuk a gyerekekhez vezető utat, akkor hegyeket képesek elmozdítani – mondja a szakkörről Novákné Juhász Andrea. A szakkörön a felsőbb évfolyamos diákok vehetnek részt, és ahogy a tanárnő is mondja, évről évre egyre több a jelentkező. – Minden évben igyekszem felmérni a diákok temperamentumát, egyéniségét, hogy a következő évben a személyiségükhöz illő darabot választhassak ki a kultúra napi előadáshoz. A darabválasztásnál az is fontos szempont, hogy humoros és vidám hangulatú legyen, hiszen az iskolai fellépések többsége kicsit szomorkásabb hangulatú, komolyabb megemlékezés.

Már a próbák alatt is megmutatkozott a gyerekek leleményessége és tehetsége 

Már a színpadi produkciókon is látszik, mennyire szeretik a diákok a színjátszást, és ahogy Andrea is kiemelte, magáért a játék szépségéért és öröméért, önmaguk képességeinek megismeréséért, a valahová tartozás élményéért jelentkeznek a szakkörre. Amikor színpadra lépnek, szeretetből megmutatják magukat, és nem pusztán a külsejüket, hanem mindazt a bennük rejlő belső értéket, tehetséget és sokszínűséget, amelynek megmutatására az iskolai tanórák szűk keretei között nincs, illetve csak alig van lehetőség. A színjátszó kör diákjai nemcsak merik vállalni és megmutatni önmagukat, hanem képesek önzetlenül adni is, legyen szó akár örömteli és felemelő percekről vagy meghitt pillanatokról.

– Hálával tartozom mind a kollégáknak, mind a község lakóinak és vezetőinek a sok segítségért, amit a munkám során kapok tőlük. Ezt a hivatást csak teljes szívvel lehet csinálni, mert csak így van értelme – vallja a tanárnő, aki valóban azt csinálja, amit igazán szeret, s ahogy mondja, az eredményeket is ennek köszönheti.