2015.10.13. 16:54
Tokaji Aszú: operett, ami megnevettet
Szenvedély, nevetés, gyerek: könnyed esti kikapcsolódást kínál Szilágyi Tibor rendezésében a Tokaji Aszú, a Petőfi Színház új premier darabja.
Eisemann Mihály és Szilágyi László operettje az 1940-es évek nagy sikert aratott, aztán hosszú évtizedekig nem játszották a színházak, mert tiltólistára került. A darabból forgatott filmben pedig a legendás színművésznő, énekesnő-primadonna Fedák Sári alakította Tarcali Darázs Katalint.
Középen Tarcali Darázs Katalin ténsasszony, mögötte a lánya, a fiatalon szerelembe eső Lidi, melllette pedig unokája, az életrevaló Andriska
Fotó: Penovác Károly
Ezt a szerepet most Csarnóy Zsuzsanna kapta és oldotta meg nagy átéléssel. A feladat pedig nem kicsi, hiszen ő, a megkeményedett üzletasszony, a lányai boldogságát saját feje szerint alakító zárkózott, fanyar humorú nő, aki már el is felejtett igazi nő lenni, áll a történet középpontjában, s minden szereplő az ő játékához kell, hogy igazodjon. Szépen játszik vele együtt a castingon kiválasztott másik női főszereplő, a fiatal, a Tapolcán született, szabadúszó színésznő, Bardon Ivett. Kedves, nyílt szívű és egy kissé hiszékeny leányt alakít, aki összezördül édesanyjával, elmenekül otthonról szolgálni egy úriházhoz, ahol szerelembe esik a fiatalúrral, s gyermeke születik az egyéjszakás románcból. Tisztességgel neveli Andriskát, akit hatévesen mutat be öreganyjának (sic!). Az életrevaló kölyköt, temperamentumos természete miatt a mama rögtön megszereti és tervet eszel ki Lidi lánya kiházasítására.
A szálakat nem bonyolítjuk tovább, hiszen minden bizonnyal sokan kíváncsiak a darabra, legyen elég annyi, hogy mint minden operettnek, ennek is jó a vége és mindenki megtalálja a maga boldogságát.
Közben pedig lehet jókat derülni a szellemesen megírt párbeszédeken, tréfás jeleneteken, a népies és tájbeszéd furcsaságain, dudorászni a régi dalokat, amelyekből anno slágerek születtek és a mai negyvenes korosztály még bizonyára hallotta őket a nagymamától.
Az operett mindig szórakoztat, de ez az operett meg is nevettet. A veszprémi színház közönsége hálás is a felhőtlen örömért, nevet, ahol kell, meglepődik, ahol a rendező azt akarja, hogy meglepődjön, majd az előadás végén többször visszatapsolja a bemutatón a színészeket és a rendezőt.