Boldogtalan legendárium - Szabó Magda Régimódi történet című darabjával kezdődött az évad

Szomorú eseménnyel esett egybe a múlt péntek esti bemutató, aznap hunyt el Bujtor István, a színház igazgatója. A Régimódi történet népes szereplőgárdája lélekben nyilván a kiváló direktornak is játszott, de nemcsak ezért született kiváló előadás, amelyet a premier közönsége felállva, hosszan tartó tapssal köszönt meg a közreműködőknek. 

Kiváló előadás született, a szereplők nagyot alakítottak: Bajcsay Mária (balról jobbra), Terescsik Eszter, Máté P. Gábor és Dobra Mária
(Fotó: Gáspár Gábor)

A Régimódi történet már 1977 végén színpadra került a Madách Színházban. Sajnos nem láttam azt az előadást, mint ahogy Bereményi Géza zalaegerszegi rendezését sem, csak a tévéfilmet néztem végig annak idején, amely nem úgy hatott rám, mint a regény. 

A veszprémi produkció azonban lenyűgöző, középpontban a szenzációs Bajcsay Máriával (Rickl Mária), akiről eddig is tudtuk, hogy remek színésznő. Bereményi elsőrangú darabot csinált, az író-rendező különben is bennfentes a családtörténetekben, 1978-ban jelent meg Legendárium című regénye. 

A Régimódi történet prousti mélységeit - időtlenségét - tökéletes empátiával tárja fel, nem egy megbarnult, recés szélű családi fényképből lépnek ki a szereplők, hogy megelevenedve eljátsszanak egy családi drámát, hanem belénk ivódnak, életünk részévé válnak, elkísérnek bennünket, keressük őket saját sorsunkban, múltunkban, a tovatűnő, megfoghatatlan időben. 

A regény Szabó Magda családjának, nagyszüleinek és szüleinek, valamint az akkori polgári társadalomnak a históriája, egyik oldalon a katolikus Rickl Máriával, aki végtelenül szigorú, kíméletlen és zsugori önmagával és a családtagokkal, feszesen markában tartja a gyeplőt, nincs pardon, aki nem hunyászkodik meg, vesztes marad a porondon. 

A másik oldalon ott áll az unokája, Jablonczay Lenke (Dobra Mária), aki anyai ágon református és naiv álmodozó, fogékony a szépre, a jóra, kedveli a művészetet. De ezekből jut neki a legkevesebb. 

A Jablonczay-ág könnyelmű és léha, felelőtlen és tékozló, Lenke apja, Kálmánka elzüllik, anyját, Emmát sorozatos mellőzések, megvetések érik. Rickl Mária senkiben sem bízik, hűvös méltósággal uralkodik mindenki felett, fösvény és érzéketlen, mindent kibír, nem roppan össze, de büszkesége, gőgje nem az összetartozást erősíti, hanem széthulláshoz, romboláshoz vezet. 

Egyedül Jablonczay Lenke az, aki belül, szellemében felülemelkedik a csapásokon, aki nem engedelmeskedik vezényszóra, hanem meg-győződése szerint próbál élni. A szerelmi csalódás, a válás nem töri meg, talpra áll, talpon marad büszkén és öntörvényűen. De ez a büszkeség egészen más, mint nagyanyjáé. 

Nem a zsarnokságé, hanem a szabadságé. A vágyaké. Bajcsay Mária félelmetes, lehengerlő színészi erővel teremti meg a feszültséget, az érzelmi kavargás pólusait, a változások testi és lelki folyamatait. 

Az utolsó pillanatig vívja hiábavaló csatáit, nem enged elveiből, nincsenek alkudozások, legfeljebb az idő készteti meghátrálásra a testét, de a jelleme szilárd marad. 

Belátja, hogy Lenke - csakúgy, mint ő - hajthatatlan, de unokájának keménysége más értelmű. Dobra Mária egy szeretnivaló asszonyt játszik, a megértést, a harmóniát keresi, boldogságra, önállóságra, kiegyensúlyozottságra vágyik. 

Türelemmel, cselekvő alázattal viseli sorsát, a Jablonczay-átkot - Rickl Mária elnyomását, a férfiak élhetetlenségét, pipogyaságát. Bereményi Géza kiváló dramaturgiai eszközökkel ábrázolja a Régimódi történet korát és atmoszféráját, és különleges érzékkel simítja bele a szereplőket a dráma ütemes vonulataiba. A kiválasztott zenei betétek pedig fokozzák az átélt események élményét. 

Nincs üledék, mi is sodródunk ebben a különleges világban, amelyet Túri Erzsébet elegáns és impozáns díszlete és Tordai Hajnal visszafogottan alkalmazott jelmezei még hitelesebbé tesznek számunkra. Ebben a környezetben Szalma Tamás (idősebb Jablonczay Kálmán) és Gere Dénes Ákos (ifjabb Jablonczay Kálmán) gördülékenyen alakítja az irányított, befolyásolható férjet és a tönkrement, erkölcsileg vesztes fiút. Érdemük, hogy eszünkbe sem jut szánni őket.

A lányok közül Gizellát Terescsik Eszter játssza üdén, pajkos ötletességgel, kellemes meglepetést szerezve nekem. Módri Györgyi (Klári) tipikus szobalánya élvezetes, de egy-két percre jó karaktert formál meg Szűcs Krisztina (Emma), Tóth Loon, Csarnóy Zsuzsanna, Máté P. Gábor. Ebben a sorban figyelemreméltóan megnyerő Meszléry Judit (Bányai Rákhel), aki Jablonczay Lenke anyai, kálvinista vonalát villantja fel finom iróniával.