Az utolsó sikoly - Bemutatót tartanak a játékszínben

Ingmar Bergman 1918-ban, a svédországi Uppsalában született egy lutheránus pap gyermekeként. 10 éves korában már bábszínházi előadásokat rendezett, 19 évesen pedig elhagyta a szülői házat és filmrendezőnek állt. 1944-ben kinevezték a helsingborgi városi színház rendezőjének. Filmes munkái mellett is folyamatosan rendezett vidéki színházakban. Maga is írt színdarabokat, és filmjei forgatókönyveit is önállóan jegyezte.

Keresztes Gábor és Oberfrank Pál a játékszíni előadásban
Fotó: Pesthy Márton

"Az ötödik felvonás című könyvem elmaradhatatlan útitársaimról szól: a színházról, a színészekről és a filmről, a mozikról, a filmcsinálásról. Velem tartanak azóta, hogy megépítettem az első bábszínházamat a gyerekszobám fehér asztala alatt" - vallja az ismert svéd rendező-író. Az utolsó sikolyban, mely sajátos álomutazás a valóság és az irodalom határmezsgyéjén, a szöveg Bergman képzeletének színpadán pereg. A századelő excentrikus svéd filmrendezője, Georg af Klercker - aki három rövid nyári szezon alatt huszonöt filmet készített - felkeresi a Svéd filmgyár teljhatalmú igazgatóját, hogy némi pénzt és támogatást kérjen tőle. Az egykori barát, az igazgató azonban durván visszautasítja az illuminált állapotban lévő, hol rimánkodó, hol pedig fenyegetőző filmrendezőt.

Az előadásban Georg af Klerckert Oberfrank Pál Jászai-díjas színművész, Charles Magnussont pedig Keresztes Gábor alakítja.