Őszinte memoárra készült Jókai Anna Kossuth-nagydíjas író, a nemzet művésze

Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból, majd vált íróvá. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra. Magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, 1961-től általános iskolában, majd gimnáziumban tanított. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek, egyre nagyobb olvasótábora lett. 1974-től csak hivatásának élt szabadfoglalkozású íróként. 1986-1989 között a Magyar Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt. Tagja volt többek között a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, a Magyar Művészeti Akadémiának.

Jókai Anna íróként is megmaradt tanárnak Fotó: Nagy Lajos

Íróként is „megmaradt tanárnak" - többek közt a Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész című írásai a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémáit vetik fel. Az utóbbi két évtized műveiben egyre nagyobb hangsúllyal jelent meg a spiritualitás hangja, amely novelláiban, regényeiben szinte kezdetektől jelen volt, mégis a pálya utolsó szakaszában bontakozott ki igazán, művei a spirituális realizmus fogalmával jellemezhetőek. Prózájának erőssége, hogy gondosan megformált karakterei iránt egyszerre váltja ki az olvasóból a részvétet és a mások sorsa iránti érzékenységet. Írásművészetének legfőbb vonása az emberi közönyösség elleni figyelmeztetés, és a szeretet képviselete.

Jókai Anna nem csupán műveivel, de előadásaival is számtalan embernek adott hitet a lét súlyát elviselni. A Napok, a Szegény Sudár Anna, a Ne féljetek írója nem csupán egy sokat látott nemzedék egyik igazodási pontja volt, de a nála fiatalabbak iránt is töretlen volt a figyelme, ellátta őket tanácsokkal. A napokban napvilágot látó önéletrajzi könyve már a túlról üzen, egy gazdag életpálya méltó lezárása.

Jókai Anna többször járt Veszprém megyében, tartott előadást, beszélgetett az olvasókkal, nyitott meg kiállítást. Legutóbb tavaly áprilisban, költészet napja után a Hangvillában mesélt a veszprémi közönségnek az életéről és a készülő életrajzi könyvéről. Lapunknak adott interjújában úgy fogalmazott: „Ez egy önvallomás. Egy átvilágítás. Olyan, mintha beállítanák a lelkemet egy röntgengép mögé és megvizsgálnák. Mielőtt elmegyek ebből a világból, készítek egy röntgenképet, a hibákkal, esetleges kudarcokkal, hogy az adjon erőt az embereknek. Be kell vallani a hibáinkat. Én még nem olvastam olyan memoárt, melynek az írója beismerte volna a hibákat. Akaratlanul másként festi le az életét, ő úgy emlékezett. Én egy teljesen őszinte memoárra készülök és arra, hogy amilyen őszinte leszek magamhoz, ugyanolyan leszek a világhoz. Az emlékiratot tavaly pünkösdkor kezdtem, ha Isten sem akar mást, idén befejezem."