2017.04.28. 11:15
175 éve egyesítették újra a Belső-, az Alsó- és a Felsővárost Pápán
Az Esterházyak hibás politikája révén száztíz éven át, egészen az 1842-es újraegyesítésig közigazgatásilag széttagoltan, három külön településrészként működött a város.
A pápai városrészek reformkori egyesítéséről tartott előadást Petrik Iván főlevéltáros a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége pápai csoportja szervezésében csütörtökön a Veszprém Megyei Levéltár Pápai Fióklevéltárának udvari nagytermében, ugyanis 175 éve, 1842. április 23-án írták alá az újraegyesülést rögzítő szerződést.
Petrik Iván a Pápai Levéltár udvari nagytermében tartott előadást
A szerves egységként élő várost az uradalom hibás politikája osztotta meg a 18. században. A török hódoltság után az Esterházyak modernizálták a birtokaikat, és ennek részeként minden jobbágyközösséggel írásbeli szerződést kötöttek, melyben lefektették az adott településsel való viszonyuk szabályait, fontos újításként a középkorra visszavezethető járandóságok helyett egy összegben fizetendő cenzusra kötelezve a lakosokat – tudtuk meg az előadótól.
A város történelme iránt érdeklődőkből állt a közönség
A széthúzás oka az volt, hogy gróf Esterházy Ferenc, a város akkori földbirtokosa 1730-ban külön állapodott meg a 17. században még a belváros joghatósága alá tartozó Alsó, illetve Felső Majorok néven ismert településrészekkel, valamint 1732-ben örökös szerződést kötött a Belsővárossal, mely egészen 1842-ig határozta meg a három, igazgatásilag elkülönített városrész fejlődését. Tehát az összefüggő területen három különböző bíró és tanács működött – mutatott rá a széttagoltság kialakulásának okaira a levéltáros. Hozzáfűzte, Esterházy először a több mint háromezer fős Belsővárossal tárgyalt, de mivel nem tudtak megegyezni, így valószínűleg nyomásgyakorlás végett fordult az együttesen mintegy 1400 fős lakosságú majorokhoz. Aminek következtében végül létrejött a belsővárosi paktum, azonban a 110 évig tartó abszurd helyzet is.
Az érdeklődők szemügyre vehettek korabeli dokumentumokat: a Belsőváros örökös szerződése és 1842-es jegyzőkönyve mellett egy alsóvárosi jegyzőkönyvet is
Mint mondta, a kor előrehaladtával aztán a Belsőváros kezdeményezte az összeolvadást. 1840 végén egy megyei választmány megalakításával újra kiterjesztették volna hatóságukat a külső városrészekre. Hosszú tárgyalások után sikerült tető alá hozniuk az integrációt, visszaállt a város teljes egysége. Élén a városbíró állt, a földesúr két belvárosi és egy-egy külvárosi jelöltje közül választották. Először egy húsz tagú tanácsot választottak tíz belvárosi és öt-öt külvárosi taggal, de tervbe vették a tizenkét tagú tanács felállítását. A választópolgárok testületét 80 főben határozták meg, később hatvanra csökkentve a létszámot. Két jegyzőt és egy ügyészt választottak. Közös lett a vagyon, közösen oldották meg az adózást.
Galánthai gróf Esterházy Ferenc 1732-es örökös szerződése
A rendezvény végén az érdeklődők szemügyre vehettek korabeli dokumentumokat: a Belsőváros 1732-es örökös szerződése és 1842-es jegyzőkönyve mellett egy alsóvárosi jegyzőkönyvet is.
