Húsz éve rendezik meg a hittantábort

Július 1-jén délután, egy közös táborzáró szentmisével ért véget a június 26-tól tartó, a csóti plébánia által szervezett hittantábor Bakonykoppányon. A huszadik éve megrendezett táborban idén ötven gyerek vett részt a környékbeli falvakból, illetve Pápáról, óvodásoktól egészen általános iskola nyolcadik osztályosokig bezáróan, valamint tizenegy felnőtt – tudtuk meg Horváth Tamás csóti plébánostól, aki több környező faluban is ellátja a lelkészi szolgálatot. Lelki táplálékként nem csak a zenés ifjúsági szentmisén, de egész héten az irgalmasság volt a tábor fő témája.

- Reggeli után mindig egy játékos lelki tanítással kezdtük a napot, amit valamelyik felnőtt segítő tartott egy órában. Utána pedig már éneklés, játék, szabad programok következtek. A táborban van focipálya, pingpongasztal és csocsó is. Hétfőn Cseszneken megnéztük a várat, kirándultunk a Cuha-völgyben. Kedden a táborban maradtunk, kézműves foglalkozást és sorversenyeket tartottunk. Szerdán bementünk Pápára, a Várkertfürdőben hűsítettük le magunkat. Csütörtökön szintén kézműves foglalkozás volt, és akadályverseny. Pénteken foci és csocsóbajnokság, és a táborzáró szentmise volt, amelyen a szülők is részt vehettek – számolt a heti programról Horváth Tamás atya.

- Nagyon jó dolog, hogy az évek múlásával úgy éreztük, hogy jó lenne év közben is találkozni. Jó hozadéka a táboroknak, hogy egy kis közösség alakult ki ebből, részben imaközösség, de beszélgetünk is, megosztjuk egymással az életünket – fogalmazott a tábor lelki vezetője.

Horváth Klementina Krisztinának, az egyik résztvevő táborozó kisiskolásnak például a cseszneki vár és pápai Várkertfürdő tetszett a legjobban, de szívesen emlékszik majd vissza a közös gitározásokra is. Egy másik résztvevő is pozitívan emlékezett vissza. - Nagyon jó volt a tábor, jó volt a téma is. Sok játék és szórakozás is volt. A legjobban a pápai strandolás tetszett. Ami még megragadott, az az elveszett bárány példázata volt. Hogy az Isten akár ezer embert is otthagy, hogy egyet megkeressen. Ennyire szeret minket – mesélte élményeit Tóth Buda Máté.